Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)
TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 31. Rékas község
nyezői szellemi természetűek, melyeket csak a földmívelő népnek más irányt adó neveltetésében lehet egy részét keresni, másrészt pedig egy virágzó külkereskedés, melynek mikénti s mily eszközök által lehető emelése nem e leirat köréhez tartozik, s nem a leíró gyönge tollából várható. Vannak azonban csekélyebb, még mindég felfokozható s részint új jövedelmi források, úgymint cél és észszerűbb főldmívelés, gondosabb marha- és lótenyésztés, nem különben a fanevelés iránti rokonszenv emelése, mellyel párhuzamba tehető még a méhtenyésztés, selyem- és gyümölcstermelés. Ezek volnának Rékas községében részint javítandók, részint példák által újból létesítendők. XXXVI. A községet érdeklő számadások Rékast illetőleg kétfélék: a) Olyanok, melyek a község privát gazdálkodásának megszüntetése előtt tétettek, s ezek még nincsenek egészen tisztába hozva. Vannak ugyan minden egyes számadónak számadásai, sőt meg is vannak vizsgálva s észrevételekkel s feleletekkel is nagyobbrészt ellátva. Azonban miután ezen számadási ügy bizottmányilag tárgyaltatott volna, azon felette nagy botlás fedeztetett fel az összes idetartozó számadásoknál, mely szerint a tételek összezavartattak s illetéktelenül olyan számadóknak tulajdoníttattak, ahová éppen nem tartoztak és viszont. Sőt oly számadás is készíttetett s tulajdoníttatott oly egyénnek, ki számadónak éppen nem ismertetett, s ezen összes hiányok kiigazítására Túry János 1846tól 1852-ig volt rékasi jegyző, ki ezen ügyekbe személyesen befolyt, s azokat úgyszólván egyedül képes rendbe hozni, a községi választmány által ezen nehéz munkával 1858. évben megbízatott. Azonban ugyanazon évben és 1859-ben a községi új telekkönyv készítésével is megbízatván, eddigelé csak lassan haladhatott előre. Azonban teljes bizalma van a községnek, miszerént Túry János úr a vállalt kötelezettségnek most már mihamarább meg fog felelni. b) Bírói számadások, melyek a községnek a gazdatársulattól különválása óta tétettek, ezek mind az utolsó évi készen megvizsgálva, sőt részben az illető számadók feloldozva is vannak. Ami a jövőbeni számadások vizsgálatát illeti, alolírottak úgy vannak meggyőződve, hogy mind a dolog velejét illetőleg, mind időkímélés tekintetéből a számadások megvizsgálása sokkal célszerűbben a helyszínen történhetnék, s az egyes észrevételekre legnagyobb részben szóval felelhetne az illető számadó, s az így végrehajtott számadási vizsgálatok a nyilvánosság jellemével bírván a községi általános lakosságot, de különösen a többnyire a köznép színvonalán felül alig felemelkedni tudó bizottmányi tagokat is sokkal inkább kielégítené s megnyugtatná, mint az eddigi bürokratikus rendszer szerint tartott számadási vizsgálatok, s az ezekre többnyire csak egyoldalúlag bekövetkezett felmentési okiratok így kiadva több megnyugtatással bírandanak. XXXVII. Az elöljárók névsora 1860. évben: 1. Községi bíró Jánosi János, fizetése 126 Ft ausztriai értékben. 2. Községi jegyző Tornyos István hites ügyvéd, fizetése: a) készpénzben 525 Ft ausztriai értékben, b) lakás, c) egy telek föld az uradalom által 1857. évben adományozva, d) szántási illeték 31 Ft 50 kr. 3. Községi írnok Stantul János, fizetése: a) készpénzben 157 Ft 50 kr, b) szállásbér 21 Ft, c) egynyolcad telek föld az uradalom által 1857. évben adományozva. 4. Községi adószedő Ignácz József, fizetése készpénzben 60 Ft ausztriai értékben. 5. Négy esküdt: Ignácz István, Szabó István, Varga Imre és Kis István, mind fizetés nélkül. 6. Választmányi tagok: 1. Bálint Ferenc, 2. Kézéi István, 3. Garai Imre, 4. Sztrunga Pál, 5. Polónyi József öreg, 6. Molnár Mihály, 7. Ballá József, 8. Bíró István, fizetés nélküliek. 262
