Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 27. Ókécske község

XXIII. A fogyasztási adót a község bírja haszonbérben, beszedésével egy választmányi tag van megbízva. A korcsmárosok és mészárosok egyezség útján bizonyos átalányt fizetnek, az ezen túl fennmaradt haszonbéri öszveg pedig a szőlőtulajdonosok által előlegesen tett önkéntes ajánlatok útján fedeztetik s eszerént szedetik be. XXIV. Húsmérési szabadalommal aprómarhavágásra e községben csupán egy izraelita bír, ezen kívül van két iparjoggal ellátott mészárosmester. XXV. Ügyvédek, mérnökök, sebészek a községben nincsenek, O- és Újkécske közösen fizetnek egy községi orvost, kinek Ókécske ad szabad lakást. Kereskedő 3, kovács 4, kerékgyártó 1, kádár 1, kőmíves 2, takács 6, férfiszabó 1, női szabó 1. Céhtanyák, gyárak és gőzmalom nem léteznek. XXVI. A telekkönyv kész, Ó- és Újkécske községeké egyben; jelenleg a nyilvántartás rendeztetik. Mértékhitelesítő intézet a községben nincs, a hitelesítések a ceglédi hitelesítő intézet által eszközöltetnek. A cselédrendszer a ceglédi cs. szolgabírói hivatal által kezeltetik. Takarékpénztár a községben szinte nem létezik. XXVII. A községnek vágóhídja nincs. XXVIII. Utcai világítás nincs. XXIX. A községnek semminemű gazdálkodása nincs, minden ingatlan vagyona haszonbérbe van kiadva, s ezek következőleg jövedelmeznek, ugyanis a község földjei haszonbére 1860. évre 532 Ft 35 kr, a község korcsmája és malmáé 357 Ft. A közlegelön semmi javítások nem történtek. A fentebb érintett haszonbéri bevételeken kívül egyéb jövedelmi forrásai a községnek nincsenek, kivéve az új kecskéi tiszai malmos gazdák által fizettetni szokott partbért, mely évenként legfellebb 20—24 Ft-ra tehető. XXX. A marhatenyésztés a közlegelő szűk léte miatt nagyban nem űzetik. A helybeli magánosok birtokában van körülbelő 500 db szarvasmarha, s mindaddig míg ezen szűk legelő is felosztatni nem fog, az istállózási rendszert az itteni földesgazdák gyakorlatba nem fogják venni. Egyéberánt itt megemlítendönek véljük, miszerint nem annyira ugyan a szarvasmarha-tenyésztés, mint inkább az igás marhák és a nagy vágóbarom árát emeli, s ez ebbeli szükséglet kielégítésére nézve felettébb kártékonyán hat az aprómarha vágási engedély, melynél fogva az oly borjúk, melyeknek 4 első borjúfoga még megvan, egy éven alóliaknak tekintetvén, habár ezeknek nagy része már 2 éves is van, és apróbb községekben, sőt városokon is többnyire ily apró borjúkat vagdalnak le, tudniillik egyévestől kettőigieket, és marhahús helyett ilyeneket mérnek, és így már apró korukban felemésztetnek a marhák. A lótenyésztés pedig a községben két-három év óta, mióta tudniillik a községnek hágóménei nincsenek, úgyszólván teljesen felakadt, mivel a kincstári mének állomásai a községtől mind 3—4 mérföld távolságra lévén, a lótulajdonosok vagy nem viszik be lovaikat hágatás alá, vagy amely lovat bevisznek is, a hosszú út miatt, mire beérkezik, elveszti sárhodási ingerét, és többé fel nem veszi a mént. Ennélfogva az elöljáróság célszerűbbnek találta ismét egy alkalmas hágómént vásárolni, mely máris több kancákat meghágott ez évben. XXXI. A szőlő a helybeli lakosság által legnagyobb szorgalommal míveltetik; a szőlőfajok és gyümölcsfák nemesítése is szép elöhaladást tett. Erdei, melyekből jövedelmet húzhatna, a községnek nincsenek. XXXII. A község átalános figyelmét igénybevett mindennemű kiadások a XX. pont alatt már elősorolvák, valamint azoknak fedezésmódja is, melyekhez még csupán az iskolák fenntartására szükséglendő kiadások sorozandók, melyek ugyan ez ideig az egyház231