Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 27. Ókécske község

27. ÓKÉCSKE község [Ceglédi járás] A községi élet egyes mozzanatai és a nevezetesebb események tárgyában Ókécske község részéről következők terjesztetnek elő, ugyanis I. A község összes népessége, a katonaságot leszámítva, áll a legutóbbi népösszeírás szerént 2005 lélekből, melynek nemzetisége kivétel nélkül magyar, s a helvét hitvallású felekezethez tartozik. II. A közegészségi állapot igen kedvező vala, a halálozás a szülésekhez úgy áll, mint 1—2. A halálozás nagyobb száma a csecsemők között fordul elő, minek oka az egészségtelen, alacsony, sötét, nedves lakhelyeknek tulajdonítandó. Járvány már régebben nem mutatkozott; az előforduló betegségek között leginkább üdült bajok, úgymint hurutos bántalmak mutatkoztak nagy mértékben; heveny betegségek igen csekély számmal fordultak elő. III. A termés ez évben jó reménnyel biztat, az anyaszénatermés jónak mondható, sarjú remélhető, az őszi gabona átalában jó, a tavasziak meglehetősek, mintegy középszerű termés mutatkozik, a kukorica, burgonya és a hüvelykes vetemények még eddig szépek, ellenben gyümölcs csaknem semmi, míg a szőlőtermés még eddig szinte szép reménnyel kecsegtet. Mi illeti egyéberánt földjeink termékenységét, rendes években a tanyai földek 4—5 magot, a réti földek pedig 5—6 magot szoktak egyre-másra adni, csakhogy ezen utóbbiakat a Tisza árja gyakorta el szokta borítani. A kereskedés — a közlekedési utak és piac hijányában csaknem átalában a helybeli szükségletre szorítkozván — csekély, melynek fő oka leginkább azon körülményben rejlik, hogy ezen község benn a Tisza egyik kanyarulatában elrejtve fekszik, hová egyéb közlekedési utak nem vezetnek, mint Kecskemét, Nagykőrös [Nagy Körős], Ceglédről [Czegléd] túl a Tiszára vezető vonal, mely Inokánál vezet által a Tiszán. Azonban ez is felettébb bizonytalan, mert sáros időben a Tisza-melléki rétek csaknem járhatatlanok, árvíz alkalmával pedig víz által elöntetvén, a közlekedés gyakorta végképpen fennakad. Ezen közlekedési utak és piac hijánya okozza egyrészről azt is, hogy a mezei gazdászat pangásban van, másrészről azonban oka ennek az is, hogy a volt jobbágyság még máig sem bír kivergődni azon indolentiából,

174 mellyel még alig egy évtized előtt jobbágyföldjeit művelte. Nem bírja egykönnyen levetkőzni azon évszázadok alatt megszokott hanyag munkásságot, mellyel úrbéri tartozásait teljesítette, és valószínűleg ezen volt jobbágyságnak csak egy újabb nemzedéke fog idővel oda vergődhetni, hogy belátandja azt, miszerént ha polgárisuk Európa népeinek láncolatában lételét fenntartani akarja, szükséges, hogy eddigi indolentiájából kivetkezvén, tevékenységét és iparát meg kell kettőztetnie, hogy korunk igényeinek eleget tehessen. Miután ezen volt jobbágyoknak hijában mondja már valaki, hogy jobban is lehetne gazdálkodni, ezeknek örökös nótája az, hogy „az apámtól én is így tanultam, és az is az apjától, tehát ennek így kell jónak lenni, és másképp gazdálkodni csak uraknak való". Az ókécskei ember még máig is többnyire — kevés kivétellel — csak egy szántásba vet, s a váltógazdászat célszerűségét fel nem foghatja. Szomorú állapotából. 227