Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 12. Dunaegyháza község

Ezek a cs. kir. szolgabírói hivatal által kijelölt községekben az egész járásban felosztva laknak s eddigi működéseinek sikeres eredménye tapasztaltatott. Kéményseprő — özvegy Novak Antalné — az egész községben lévő kémények sepréséért kap évenként — a kölcsönösen megállapított szerződés szerint — 73 Ft 50 kr[-t] ausztriai értékben. XXXVIII. E községbeli ágostai evangélikus vallást követő lelkész neve, ki egyszersmind ideiglenes bányakerületi superintendens, s illetőleg a magas Cs. Kir. Kultuszminisztérium által kinevezett adminisztrátor, főtisztelendő Válka János, kinek évi fizetése (adminisztrátori fizetésén kívül) egyház által fizetve körülbelöl 1200 Ft ausztriai értékben. Megjegyzendő, miszerint a lelkész s oskolatanítók fizetései nem csupán készpénzből, hanem nagyobb része terményekből állanak, melyeket az illető hívek nekik szolgáltatnak, s részint használat végett birtokukban lévő szántóföldekből kapnak. Segédlelkészek nem léteznek. XXXIX. E község határában, mely Duna bal partján fekszik, régi romok nincsenek, biztos adatokkal támogatott históriai nevezetességek nyomai sem találtatnak. Letelepülése előbb Duna mellett bal partján állíttatik lenni,

78 ahol is még egynehány évek előtt romjai láthatók voltak, de a Duna-áradások elsodorták azokat, később azonban, nem létezhetvén ott a gyakori Duna vízáradások miatt, a falu a mostani dombos fekvésű hely[é]re telepedtek le, s falut alakítottak.

79 Egyéberant adatok hiányában tökéletes hitelességgel nem bír s bizonytalan, azonban az anyakönyvek nyomán már 1715. évben volt temploma, anyakönyvei és egy elemi iskolája, 1820 évben templomtornyát, toronyba órát s 1844. évben elemi iskolája mellé — a lakosság maga erejénél megfeszítésével — egy másik elemi iskolát nagyobb ifjúság számára alakíttatott. 1744. évben a község és a földesurasággal között a Fehér megyében fekvő Kisapostag birtok miatt per támadván, azaz 1775. évben május 22. kelt a Magyar nagyméltóságú Kir. Helytartótanács által kiadott kegyes rendelete folytán örök időkre Pest megyében fekvő dunaegyházi határába beolvasztatott s bekebeleztetett, mely birtoktól a jobbágyság robot s dézsma (praestatiok)

80 fejében egész 1848. évig folytonosan váltságot fizetett. 1848. évben azonban megszüntetvén a robot s jobbágyság — ennek folytán ezen váltságfizetések is megszüntetvén, végképp elmaradtak. Ennek beálltával 1852. évben a volt földesuraság e birtok miatt ismét pert indított a község ellen, s ezt allodialis birtoknak lenni állítá. Ezen per folyt egészen 1858. január 21-ig, amikor a Legfelsőbb Cs. Kir. Úrbéri Törvényszéknek ítélete szerint ezen kérdéses birtok az 1859. évi március 2-án kelt legfelsőbb Úrbéri pátens értelmében megváltandónak kegyesen kimondatott s legfelsöbbileg határoztatott. Ezen magas ítéletet alig vévén kezünkhöz, a földesuraság ismét a Pest megyében fekvő dunaegyházi határ ellen támasztott pert, s ez mindeddig még nem folyt le, s be nem fejeztetett. Mi miatt az egész lakosságnak egzisztenciája csak pang, jóléte előmozdításáról a dolog ily állásában még álmodni sem, nemhogy tényezni lehet, és napról-napra nagyobb kár örvényébe süllyed. Fájdalom, hogy ezen 1744. évben megindított s támasztott per majdnem másfél század alatt sem döntetett még el, s a lakosság magával tisztába nem jöhet. Más régiségek vagy népmondák itt nincsenek. Bártfai Szabó László Tolvajjal (Tolvoy) azonosítja az apostagi kikötő és Dunaföldvár közti települést, melynek török kori neve „Egyházybél", a 17. században Egyháza (Bél Mátyás), 1786-ban Tótegyháza (Korabinszky), majd Dunaegyház. Vö. BÁRTFAI SZABÓ 437; PESTY 113; VARGA 108; Az 1720. évi összeírás szerint a falu 1715-ben települt, de már 1701-ben 12 telepest írtak össze. PESTY 113.; vö. VARGA 108. Praestatio = (adó)fizetség, itt megváltás értelemben. 722