Horváth M. Ferenc - Szabó Attila: Pest–Solt–megye 1860. évi település–statisztikai leírása - Pest Megye Múltjából 9. (Budapest, 2000)

TELEPÜLÉS-LEÍRÁSOK - 12. Dunaegyháza község

egyének nem léteznek. Kereskedő van 3. Iparos 28, ide nem értve azokat, akik mesterségüket csak télen folytatják, a többi 3/4 évben pedig mezei munkát követnek, ezen kézművesek mind keresztények. Céhtársulat helyben nincsen, hanem az itt lévő iparosok szomszéd községek céhtársulatban vannak bekebelezve. XXVI. Telekkönyv alakítási, rendezési, mértékhitelesítő intézet és takarékpénztár] e községben nem létez. XXVII. Községi vágóhíd nincsen, mert e községben csupán téli időben 4 vagy 5 darab szarvasmarha vágatik le, itt a lakosság leginkább birkahússal él. XXVIII. Utcai világítás e községben nincsen, de itt az nem is létesíthető, mivel az itteni épületek általában alacsonyak s náddal fedettek. XXIX. E községben a gazdaságnak csupán két ágazata, tudniillik a földmívelés és marhatenyésztés divatozik, birka és juh nem tenyésztetik. A határ igen szűk, s kicsinysége miatt — olyannyira, hogy a házi kezelésre szükséglö jószágnak sem ád elegendő tápot — a földmívelésnél csak a régi rendszer van gyakorlatban, de ha a tagosítás megtörténhetnék, s földet bíró gazdák Kisapostagon Önálló községet alakítanának s ott letelepednének, bizonyosan mind az itteni föld és a kisapostagi szántóföldek túlhasznosítását előmozdító újabb gazdálkodási rendszer, mely mind a lakosságra, úgy az államra igen hasznos és nyereséges lenne, életbe lépendne. XXX. A marhatenyésztés oly mértékben űzetik, hogy az főképp a marhaszámot tekintve semmi kívánnivalót nem hagy hátra, ugyanis alig 1100 holdat tevő legelő van jelenleg; 781 darab szarvasmarha, 515 darab ló, 556 darab sertés és 1161 darab lúd és liba. A szarvasmarhák leginkább közönséges magyar fajták, a lovak a gazdaság által tartott közös ménló által tenyésztetnek, vannak azonban a lakosság között, kik lovaikat a kincstári ménlovakkal hágatják, azonban ezek után igen kevés siker mutatkozik. XXXI. A szőlőmívelés az itteni s illetőleg a Solti-szőlőhegyen nem érdemel különös nevezetességet, hihető azért, mert az itteni lakosság nem fordít a kellő gondot s munkát reá. Erdők e község határában nincsenek. XXXII. A község kiadásai a XX. pont alatt előadattak szerint a község magányjövedelmeiből fedeztetnek, melyekre az elöljáróság havonkénti általa megvizsgáltatásával figyelmet s felügyeletet gyakorol. XXXIII. E községből évenként első korosztályba szokott esni 25—35-ig. Múlt 1859. évben 5 besoroztatott, 1 felmentetett, a többiekre pedig a sor nem került. Kiváltási eset a lakosságnak szegénysége miatt nem fordult elő. XXXIV. A pénztár a járási cs. kir. tekintetes szolgabírói hivatal által ellenjegyeztetik, s községi jegyző által szigorúan ellenőriztetik, s pénztári hiányok eddig még nem tapasztaltattak. XXXV. E községnek a VI. pont alatt elősorolt épületeken s közös birtokon kívül egyéb fekvő vagyona nincsen. Ingó javai pedig a községházánál lévő irományokból, irodai eszközökből s ott nélkülözhető tárgyakból állanak, mely tárgyak leltárilag nyilvántartásban a községi pénztár ládájában tartatnak. A fent említett fekvőségek csupán s egyedül a III. és XXIX. pontok elősorolt esetek beálltával s életbe léptetésével hasznosabbat s üdvösebbet javaslatba hozni közvélemény szerint nem is lehet. XXXVI. E községet érdeklő számadások — amennyiben mind megvizsgálva, helybenhagyva, s az azt kezelő pénztárnok felmentve van — kellő rendiben vannak. XXXVII. A községi elöljárók névsora a következő: 1. Zavodi János bíró évi fizetése 105 Ft — [kr] ausztriai értékben, 2. Migray József jegyző évi fizetése (ezen kívül Kisa120