Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása I. - Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997)

Összeírt községek - 4. Bogdány (Dunabogdány)

Pilisi járás 4. Bogdány possessio Megjegyzések falu szántóföldjei két vetőbe vannak osztva, felváltva vetik be őket, egy-egy vető termése annyi, amennyit a rubrika mutat, úgy, hogy az egyikbe évenként őszi vagy tavaszi gabonát vetnek, a másikat parlagon hagyják. A bennük található föld részben fekete, részben agyagos, ki van téve a Duna áradásának, gabonaragyának, ködnek és záporesőnek. Területe közepesen termékeny, közepes termés esetén egy pozsonyi mérő elvetése után legfeljebb kettőt terem, ami saját szükségletükre is kevés, sohasem tudnak belőle eladni, sőt máshonnét kell vásárolniuk, ezért annak árát nem lehet megállapítani. A kender számára kiirtott föld gabonával való bevetése esetében kb. 6 mérőt képes teremni. Eddig még nem vetették el a kendert a föld keménysége és új volta (novitas) miatt. Szabályos (formalia) rétje nincs, a rovatokban szereplőket cserjések és erdők közt szokták kaszálni, s mivel az év esős volt, ezért a hegyeken s a fák alatt is nyernek néhány boglya szénát, melynek mennyiségét nem tudták megállapítani, mert ez igen ritkán fordul elő és nincs jelentősége: szénát annak csekély menynyisége miatt nem tudnak eladni, sőt saját szükségletükre sem elég. Nyári legelőjük az erdőkben és hegyeken elég van az allodiális szarvasmarhák és lovak kényelmes ellátására, melyek száma kb. 100. Ezekből saját szükségleteik kielégítésén túl más hasznuk nincs. Pusztájuk (praedium) nincs. Szőlejük a hegy oldalában van, közepes termés idején egy kapás egy csöbör bort terem. Ennek egy részét otthon elfogyasztják, más részét 1 forint 25 dénárért árulják, a rosszabb minőségűt 1 forintért. Elég erdejük van tűzifájuk biztosítására és a földesurak akaratából épületfára is. Két idevaló lakosnak, özvegy Fraj Jánosnénak és Nau Ferdinándnak van a Dunán malma, mely 40 mérő gabonát hoz be. Halászóvizeik nincsenek. Kereskedelmük nincs. Eladó áruikat szárazföldön másodfél (medium secundum) mérföldnyire, Szentendre mezővárosba szállítják. Szántóföldjeik sík fekvésűek, a többi hegyes, közepesen termékeny, úgyhogy ősszel háromszor, tavasszal leginkább kétszer kell négy ökörrel felszántani, s hogy valamit teremjen, meg kell trágyázni. A szemrevételezés során semmi olyat nem észleltek, amivel ki lehetne egészíteni a lakosok bevallását. Megjegyzendő az új jövevényekről: azok annyira szegények, hogy leginkább koldulással kénytelenek kenyerüket keresni. Ezért, és mert a possessio területe kicsi és nem képes ennyi embert eltartani, nem remélhető, hogy tartósan itt maradnak, mivel egyébként szabad költözési joguk van. 35