Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása I. - Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997)

Összeírt községek - 39. Makád

Pilisi járás Csepel (Csepely) sziget 39. Makád possessio Megjegyzések ^s5&!ft sak vetőben vannak a possessio szántóföldjei, másik vetőjük a szomszé•ipSfe dos Gyala pusztán van, az egyes vetők termőképessége annyi, amennyi a 39^^ rubrikákban található. Úgy, hogy míg a saját területükön lévő vetőbe őszi és tavaszi gabonát vetnek, a pusztán lévő vetőt egészen üresen hagyják és megfordítva. A nevezett vetők földje nagyobbrészt fekete és enyves, a többi homokos. Földje közepesen termékeny, úgyhogy közepes termés esetén egy pozsonyi mérő elvetése után 3 pozsonyi mérő vegyes gabonát terem. De ebből házi szükségleteik miatt eladni nem szoktak, sőt már néhány éve a szárazság miatt drága pénzért máshonnét kell kenyeret vásárolniuk. Ha viszont a Duna kiárad, alig valahol marad meg a vetés, hanem teljesen megsemmisül. Kenderföldjeik, ha gabonával vetik be, összesen 12 pozsonyi mérő termőképességűek. Ezekből házi szükségletük kielégítésén túl más hasznuk nincs. Rétjeik annyi szekér szénát teremnek, amennyit a rubrika közöl. Közben azonban, ha a Duna kiárad vagy nagy a szárazság, így a folyó évben, majdnem semmit sem tudtak kaszálni; a rubrikában közölt adat közepes évre vonatkozik. Máshová azonban szénát nem adnak el, ami terem, azt saját házi szükségletükre fordítják. Nyári legelőjük kb. 150 allodiális marha és kb. 100 juh eltartására elegendő. Ebből házi szükségletük kielégítésén túl más jövedelmük, mint hit alatt vallották, nincs. Gyál (!) pusztát az uradalom bérlet formájában már régóta a possessiohoz csatolta. Hogy ezen hány mérőnyi szántóföldjük és hány kaszásnyi rétjük van, azt a pusztáról szóló rubrika közli. Szőlejük síkságon fekszik, közepes termés idején egy kapáson 2 csöbör bort terem. Mivel ez gyenge minőségű és nem tartható el, főként a lakosok fogyasztják el. Ha olykor valakinek eladnak belőle, 75 dénárjával adják. Saját erdeik nincsenek, de a mindenfelől távolabb fekvő cserjések és füzesek valamennyire ellátják őket tűzifával. Dunai malmuk Gyala pusztán van Kerek György és Markóczy Péter dabasi lakosoknak, s ezek a kiadásokon túl évente kb. 40 mérő gabonát hoznak. Halászóvizeik nincsenek. Kereskedelmük nincs. Ha van eladni valójuk, a Dunán vagy szárazföldön 4 mérföldre Budára és Pestre vihetik. Földje sík, a nehezebben művelhetők közé tartozik, úgyhogy őszi gabona alá háromszor, tavaszi alá kétszer vagy egyszer kell legalább 6 ökörrel szántani. S mivel kétfelől a Duna határolja és alacsonyan fekszik, három évenként ki van téve a Duna oly nagy áradásának, hogy majdnem az összes felsorolt javaik elpusztulnak, úgyhogy ha állataikat nem hajtanák máshová, a vízben vagy az éhségtől elpusztulnának. A szemrevételezés során megállapították a lakosság bevallásának helyességét, s azt jóváhagyták. A lakosok jelentésük szerint úgy hallották elődeiktől, hogy Gyala puszta egy évszázaddal korábban be volt népesítve. 321