Borosy András: Pest–Pilis–Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása I. - Pest Megye Múltjából 8. (Budapest, 1997)

Összeírt községek - 30. Törökbálint

Pilisi járás 30. Törökbálint (Törökbalinth) possessio Megjegyzések possessio szántóföldjei két vetőbe vannak osztva, melyeket felváltva szoktak bevetni, egy-egy vető termőképessége annyi, amennyit a rubrika kimutat; úgyhogy az egyik vetőbe őszi és tavaszi gabonát vetnek, a másikat üresen nyugodni hagyják. Földje nagyobbrészt fekete, a többi részben kavicsos, részben homokos—agyagos. Azzal a rubrikával kapcsolatban, mely az allodiális földeknek a jobbágyok részére történt átadásáról szól, megjegyzendő, hogy azokat csak egy időre adták át néhány éve a földesurak az itteni lakosoknak a termények egyötöde fejében. Ennek jelentős területét a folyó évben saját használatukra a lakosoktól visszakapták volna, ha az ennek művelésére kiszemelt marhák a folyó évben hirtelen meg nem döglöttek volna; a lakosok ezt a területet jelenleg is urasági földnek ismerik el. Földje, mivel trágyázzák, közepesen termékeny, közepes termés idején 1 pozsonyi mérő vegyes gabona elvetése után 3 pozsonyi mérőnyit terem. Ebből azonban már majd 4 éve nem volt megfelelő termésük, ezért eladni nem tudtak belőle. Korábban, termékenyebb években a gabonának nem volt ára, s úgy lehetett eladni, hogy egy pozsonyi mérő tiszta búza 60 dénárt ért, a tavaszi búza pedig 20-25 dénárt. Kenderföldjeik, ha gabonával vetik be őket, összesen 10 pozsonyi mérő termőképességüek. Ebből házi szükségletük kielégítésén kívül más hasznuk nincs. Rétjeik esős időben megfelelő szénát teremnek, bizonyos része zsombékkal kevert. Nemhogy eladni tudnának belőle, de saját szükségletükre sem elég. Két év óta azonban alig tudnak valamit kaszálni a réteken. Szabályos legelőjük nincs, ezért allodiális marháikat részben a szántóföldeken, főként azonban az erdőkben vagy a szomszédos Fejér megye területén kénytelenek minden falka után fizetve legeltetni. Pusztájuk nincs, de négy lakos egy idegen földesúr Csík nevű pusztáján a folyó évben kilenced fejében 10 pozsonyi mérő tavaszi gabonát vetett, Tétény területén pedig 7 mérőt. Szőlejük dombon van, egy kapáson közepes termés esetén 2 csöbör bor terem, melynek nagyobbik részét a lakosok otthon fogyasztják el. A többit 70 dénárjával árulják. Mivel azonban majd minden évben a szőlő bizonyos részét a fagy elpusztítja, ezért 25 kapást üresen hagynak. A földesurak akaratából a cserjésekben juthatnak némi tűzifához. Épületfát a szomszédos erdőkben pénzért kell venniük. Malmuk nincs. Halászóvizeik nincsenek. Kereskedelmük nincs. Ha van eladnivalójuk, szárazon másodfél mérföldre Budára vihetik. Területe kisebb dombokból és völgyekből áll, közepesen nehéz művelésű, úgyhogy őszi alá háromszor, tavaszi alá egyszer kell négy és hat ökörrel szántani. A szemrevételezés során a terület nagyobb termőképességűnek látszott a bevallottnál, mivel azonban van egy nagy terület, melyet régebben és jelenleg az örökös földesurak bírnak és használnak, semmi bizonyosat nem lehet a bevallás ellen mondani, hanem mindent jóvá kell hagyni. 261