Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban
vatali vétség esetén lehet a tisztújítás előtt eltávolítani 46 . A megyei hatóság a későbbiekben is minden egyes esetben erre hivatkozott, ha valamely község népe panaszt emelt „törvényesen megválasztott" elöljárói ellen. Ilyen esetek pedig szép számmal fordultak elő, különösen a mezővárosokban. Budafokon például egy Sauer Károly nevű egyén lázította a népet a járási tisztviselők és a helybéli tanács ellen, ki — hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak —, nem átallotta azt állítani magáról, hogy ő a királyi tábla jegyzője. 47 Káptalan Vác tanácsáról kiderült, hogy annak egyes tagjai hosszabb ideje rendszeresen meghamisították a hivatalos elszámolásokat és a tanácsülési jegyzőkönyveket. A külső tanács szószólói a vétkesek azonnali hivatali felfüggesztését kérték a felingerült és pártokra szakadt lakosság megnyugtatása érdekében. A megyei kisgyűlés kiegészítő jelentés tételére utasította az ügyben eljáró szolgabírót, s úgy határozott, hogy a gyanúsítottak mindaddig hivatalukban maradhatnak, míg a vizsgálat le nem zárul. 48 Egyéb intézkedésre azután sem került sor, sőt az érintettek Mindszentek után is betölthették állásukat, hiszen rendezett tanácsú városokban - márpedig Káptalan és Püspök Vác ilyenek voltak —, az 1848. évi XXIV. te. értelmében ekkor sem tartottak tisztújítást. Vác helyzete szélesebb összefüggésben is foglalkoztatta a megyei hatóságot. A város közigazgatási tekintetben két részre oszlott; egyik fele a püspökség, a másik a székeskáptalan birtoka volt. Az ikervárosok egyesítésének gondolata már az előző században felmerült, az ötlet azonban újra meg újra el is vetélt Püspökvác adósságai miatt, amelyeket Káptalanvác vonakodott magára vállalni. Igaz, 1783ban a káptalani városrész kezdeményezte az egyesülést, olyannyira, hogy ennek érdekében megvesztegette Püspökvác elöljáróit. A megye 1834-ben szabályzatot dolgozott ki az egyesítésre, közvetítése azonban eredménytelen maradt. 49 A régi terv megvalósulásának kedvezni látszottak az 1848 tavaszán végbement események. A káptalani és a püspöki városrész közösen hozták létre a nemzetőrséget, és számos más kérdésben is együttesen jártak el. Április 26-án is elegyes ülést tartott a két mezőváros elöljárósága, amikor Drágffy Sándor, Püspökvác tanácsosa javaslatot tett az 1743 óta megosztott város újraegyesítésére. Káptalanvác bírája nem zárkózott el ugyan a gondolat kivitelezése elől, de mindenképpen indokoltnak tartotta, hogy népgyűlés elé vigye a kérdést. A Káptalanvácott tartott másnapi tanácskozás elhárította az azonnali egyesülés tervét és megbízta a tanácsot, dolgozza ki annak feltételeit. A feltételek Püspökvác eladósodásának rendezésére, a közös elöljáróság megválasztásának körülményeire és az elöljáróság tagjainak egységes díjazására vonatkoztak. 50 Püspökvác tanácsa a testvérváros feltételeinek ismeretében a minisztériumhoz fordult pártfogásért: a város képviselői az erre vonatkozó kérelmet a megyebizottmány május 1-én tartott alakuló ülésén átadták Hajnik Pál belügyminisztériumi tanácsosnak, aki Vác szülötte lévén maga is pártfogolta az ügyet. A közbenjárás gyorsan meghozta eredményét. Szemere Bertalan belügyminiszter május 4-én utasította a megyét, véleményezze a püspökváciak kérelmét. A megyei hatóság a belügyminiszteri rendelet értelmében kikérte a két mezőváros előterjesztését. Minthogy Káptalanvác továbbra is ragaszkodott feltételeihez, s kijelentette, hogy amig a „fennforgó különbségek" ki nem egyenlíttetnek, nem hajlandó az egyesülésre, Püspökvác pedig csak az egyesülést ellenző érvek cáfolatát volt képes előterjeszteni, anélkül, hogy bármilyen érdemleges intézkedést hozott volna, az ügy több hónapi huzavona után megfeneklett, s a két városrész egyesítésére csak 1859-ben, egészen más történelmi körülmények közepette került sor. 51 275
