Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

idő állt rendelkezésre a szállítás során megbontott csomók helyreállítására, illetve a korábban is rendezetlen iratok megfelelő szintű rendezésére. Tény azonban, hogy 1944 nyarára — amikorra a pomázi raktár is megtelt — már csak 200 folyóméter iratanyag volt veszélyeztetve a vármegye nedves pincéiben.

254 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főlevéltárnokának erőfeszítéseit a levéltári anyag védelméért kortársai is elismerték. Mutatja ezt az Országos Levéltár főigazgatójának kérelme a megye alispánjától, hogy a törvényhatósági levéltárosok számára kötelezően előírt egy éves szakmai gyakorlat egyrészét (1—2 hónapot) a gyakorlati idejüket töltő levéltárosok a vármegye levéltárában, Fára József tanítványaként tölthessék le.

255 így 1942-től kezdődően rendszeresen tanulták itt a levéltári alapismereteket elsősorban a korábban elcsatolt vármegyék levéltárosai (Bereg, Udvarhely stb.). Az Országos Levéltár főigazgatója kikérte Fára József szakvéleményét a megyei városok és a községek iratainak levéltárba való átvételéről is.

256 Az ún. kerületi levéltárak szükségességét már régóta hangsúlyozó Fára ezt szükségesnek tartotta, bár a törvényhatósági levéltárak akkori helyzetében ezt nem tartotta megvalósíthatónak. Véleménye szerint a legfőbb akadályt a levéltárak szűkös befogadóképessége jelentette: még a megyei közigazgatás szerves részének tekintett járások iratait sem tudták átvenni, a megyével együttműködő állami hivatalok iratainak biztonságát sem tudták megoldani. Bizonyos szempontból Pest megye kivétel: a járási anyagok nagyobb részét átvette — igaz, hogy a központjától 20 km-re levő pomázi raktárban tudta csak elhelyezni —, és csak e megyének volt egyedül allevéltárnoka, aki a főlevéltárnokot érdemben segíteni tudta. Kényszermegoldásként javasolta a városi és községi levéltárak gyakoribb ellenőrzését. Ezekben az esztendőkben a levéltár anyagát újabb veszély fenyegette. 1943-ra nyilvánvalóvá vált, hogy a háború pusztításait Budapest sem tudja elkerülni. 1943-tól rendszeresen tettek intézkedéseket a levéltári anyag védelmére: előbb csak légitámadások esetére, 1944 őszétől pedig már ostromra készülve. Fára József elkészítette a leginkább megőrzendő iratfajták jegyzékét: állami és felekezeti anyakönyvek, közgyűlési jegyzőkönyvek, közigazgatási, árvaszéki és közigazgatási bizottsági segédkönyvek, utak törzskönyve és az 1848 előtti iratok. Véleménye szerint mintegy 1753 állványfolyóméter biztonságos elhelyezéséről kell feltétlenül gondoskodni.

257 Az alispán az iratok elhelyezésére több pincét jelölt ki a vármegye területén (Budafok, Mogyoród), Fára azonban csak a közgyűlési jegyzőkönyveket szállíttatta el a pomázi raktárba 1943. október 5-én, az anyakönyveket és az 1870 előti iratanyagot a korábban kiürített, de most már a bombázás szempontjából biztonságosnak tartott pincékbe hordatta le. A főlevéltárnok a levéltár földszinti raktárait is biztonságosnak tartotta, a nagy teherbírású boltíves mennyezetek miatt. 1944. július 18-án jelezte, hogy a pincében elhelyezett történeti iratok és anyakönyvi másodpéldányok nyirkosak és kezdenek penészedni, de a vármegye vezetősége már nem tudott elektromos fűtőtestek beszerzéséről gondoskodni,

258 1944. októberében a megye újból javasolta a levéltári anyag elszállítását, de Fára ezt azzal az indokkal ellenezte, hogy a keleti — a hadműveleteken már átesett — vármegyék levéltárának iratai is csak szállítás közben, az úton sérültek meg.

259 1944. november 4-én jelentette, hogy a körülményekhez képest mindent megtett a levéltári iratok biztonsága érdekében, további intézkedést nem tud tenni.

260 1944. november és december hónapokban a vármegye számos községe, járása 93