Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

A vármegye — hosszú-hosszú évtizedek után — ismét büszke a levéltárára. 1928 novemberében írta az alispán az Országos Levéltár egyik felmérésére: „Ez alkalommal kifejezetten is hangoztatni szükségesnek tartom, hogy a vármegye, mint az utolsó két esztendőben, amikor a levéltár áthelyezése, rendezése és újjászervezése céljára minden költséget megadott, úgy ezentúl is nagy gondot fog fordítani, hogy múltjának e kincsesbányája mindig a tudományos igények szerint fejlődjön és első legbecsesebb kötelességének tartja, hogy azt mindenkor a nagy idők által megszentelt székházának falai között csonkítatlanul megőrizze."

215 Ugyanakkor az alispán is kénytelen elismerni, hogy a vármegye levéltárát jelentős kár érte az 1903 — 1924 közötti esztendőkben, a pincékben történt tárolás miatt. Véleménye szerint ily módon az abszolutizmuskori iratok 20 százaléka pusztult el. A levéltárnak a történeti kutatásokban nélkülözhetetlen voltára mutatott rá Rexa Dezső, amikor hangsúlyozta kutatóterem kialakításának szükségét: „Ugyanis a vármegyei levéltár már egy nyilvános kutató intézmény, annál is inkább, mert a fővárosban, ahol minden egyéb van, de csak egy speciálisan vármegyei levéltár, ahova is... naponta jönnek kutatni, s helyszűke miatt elhelyezni őket nem tudjuk, így tehát egy kutató szobát fel kell állítani." Ugyanakkor megemlítette, „Jelenleg se egy kézmosó vízcsap, sem pedig mellékhelyisége nincs az egész hivatalnak."

216 Az alispán a főlevéltárnok kérelmét indokoltnak tartotta és kialakításra került a kápolna melletti részen egy kis kutatószoba. Rexa 1931. április 2-án már újból a kutatószoba hiányáról írt: „A nélkülözhetetlen kutató szobát is már kénytelen voltam Adrema gépeknek ideiglenesen átengedni."

217 A főlevéltárnok és allevéltárnok munkáját ezekben az években 3 írnok, később még két kezelő és egy hajdú segítette. Az egyik kezelő az anyakönyvi másodpéldányokat kezelte, a másik iktatott és a levéltárnak közvetlenül megküldött iratok nyilvántartását végezte.

218 Zlinszky Kálmán után a főispán 1927. június 22-én Bilkei Gorzó Jánost nevezte ki allevéltárnoknak,

219 míg az 1926-ban létesített második, tiszteletbeli allevéltárnoki állást Dr. Prőhle Vilma (aki korán meghalt), majd huzamosabb ideig Bilkei Gorzó Nándor töltötte be.

220 A levéltár személyzete ezekben az esztendőkben tetemes munkát végzett. Az átalakításokkal párhuzamosan került sor a teljes levéltári anyag átrendezésére és kezdetleges raktári jegyzék készítésére. Ugyanakkor folytak a selejtezések is. Igaz, hogy mind az iratrakodásokhoz, mind pedig a selejtezésekhez külső munkaerőket is igénybe vettek, de a munka megszervezése és irányítása a levéltárosok gondja maradt. A levéltár az 1926—1930 közötti években iratai nagy részét egészséges, biztonságos raktárban tudta elhelyezni. Ugyanakkor Rexa javasolta — nyilván a kényszerítő szükség miatt —, hogy a vármegyeháza III. udvara alatti pincehelyiségeket vakolják be, cementezzék ki, a Semmelweis utcai részt falazzák be.

221 Ez a pinceátalakítás 1934-re készült el és a levéltár ezzel újabb — beláthatatlan következményekkel járó — terhet vállalt: anyagának egyrészét ismét nedves, iratok tárolására alkalmatlan raktárban volt kénytelen elhelyezni. Ennek káros hatásai rövidesen jelentkeztek is. Példamutató kezdeményezéseket tett Pest vármegye a városi és községi levéltárakban, irattárakban lévő levéltári iratanyag megmentésére. A főlevéltárnok javaslatára — „.... igen fontosnak tartom, hogy ezek az anyagok biztos, tűzmentes és a tudományos kutatásnak mindenkor hozzáférhető helyen, szakszerű gondozás alatt legyenek megőrizve az utókor számára." — az alispán 1926. december 2-án körrendelettel hívta fel a városokat és a községeket, hogy a birto-