Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

ványokon, polczokon, nyílt és zárt szekrényekben meg a terem padlózatán vannak elhelyezve.... A vármegyeháza másik részében négy kisebb és egy nagyobb emeleti szobában az 1911 évig terjedő, túl nyomó részben irattári anyagon kívül még az Absolut korszakbeli iratoknak és könyveknek nagy tömege van elhelyezve.... A levéltár lymbusnak nevezett, tágas, tűzmentes, de mélyen fekvő, nedves és homályos, a régi siralomházzal kapcsolatos földszinti helyiségében.... is jelentékeny levéltári anyag található." És végül a pince „ egy vakolatlan téglafalú, levegő és világosság nélküli, igazán ronda helyiségben az irat csomókat már vastag penész réteg borította." A nem megfelelő raktárakban kedvezőtlen az iratok elhelyezése is. Az emeleten: „ a szekrényeknek, állványoknak stb. még a teteje is tömve van írással, könyvvel, mindenféle nyomtatvánnyal ", a földszinten „.... a földön, garmadában heverő újabbkori közigazgatási iratokon s igazán tűzre való mindenféle hánytvetett papiroson, nyomtatványon kívül, szintén értékes, számra nézve is jelentékeny levéltári anyag található.... A pincébe hordott iratokat nagyon elhagyatott,, siralmas állapotban találtam. Polczokon és ládákban, meg a nedves talajra tett vékony deszkákon szerte-széjjel hevertek — melyek a hitvány reteszes deszka ajtók mögött egészen őrizetlenül állottak." Komáromy András erélyes fellépésével elérte,, hogy a vármegye alispánja ígéretet tett a pincében őrzött feudáliskori iratanyag sürgős felszállíttatására. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltárában őrzött iratok nagymértékű veszélyeztetettségét látva a belügyminiszter 1914. december 10-én elrendelte az iratok biztonságba helyezését, de a világháborús események ezt megakadályozták.

202 A levéltár súlyos gondjait végső soron az iratanyag rendkívüli gyarapodása jelentette. Az alispán közigazgatási, a főispán, az árvaszék és a közigazgatási bizottság irattárából rendszeresen átadásra kerültek a 10 évvel korábban keletkezett iratok, többnyire selejtezetlenül. A legnagyobb mennyiséget kitevő alispáni iratok külön kezelése továbbra sem megoldott: az irattár vezetője változatlanul az allevéltornok, magáért az irattári hivatal vezetéséért pedig végső soron a főlevéltárnok a felelős.

203 Az allevéítárnok feladata az iratok selejtezéséről illetve levéltárba adásáról javaslatot tenni, de a selejtezés végrehajtása és lebonyolítása nem történt meg. Ugyanakkor a közgyűlés rendszeresen hozta a határozatokat a közigazgatási és árvaszéki iratok selejtezésére: pl. 1914-ben a 856. számú közgyűlési határozat, amelynek értelmében selejtezési bizottságot hoztak létre, A bizottság 192l-re készült el a tervezettel, és ezt terjesztették jóváhagyásra a belügyminiszterhez, amit az csak 1923-ban hagyott jóvá.

204 Ezalatt az idő alatt a levéltár — a megkezdett, szakszerűtlen iratpusztítás következtében — pótolhatatlan károkat szenvedett. A történeti források védelme szempontjából kedvező változás történt a levéltár vezetésében. 1919. szeptember 2-án meghalt Kőszeghy Sándor —, szeptember 5-én pedig az alispán átadta a levéltári, irattári, anyakönyvi és iktatói hivatalokat Bratán János Hunyad megyei főlevéltárosnak és megbízta őt a hivatal vezetésével.

205 Bratán János mindössze 2 hónapig volt a levéltár vezetője, mert 1919. október 11-én a főispán — 1919. november 1-i hatállyal — Rexa Dezsőt nevezte ki főlevéltárnoknak. Rexa Dezső képzett és gyakorlattal rendelkező levéltáros volt, aki kedvenc kutatási területe — a színháztörténet — mellett figyelemre méltó megyetörténeti kutatásokat is végzett, így az iratok történeti forrásértékét kellően ismerte.

206 1920-ban végleg halaszthatatlanná vált a levéltárban őrzött iratok selejtezése. 83