Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

5 db hosszú asztalon voltak elhelyezve. Mindkét levéltár vasajtóval és vastáblákka* volt ellátva, a helyiségek szárazak, de sötétek. A vármegye levéltárának feladataival részletesen az 1886. évi 21. te. alapján készített megyei szervezési szabályrendelet foglalkozott.

194 Bár a szabályrendelet elfogadása több éven át húzódott, a különböző változatokban a levéltár és a levéltárnokok feladata változatlan maradt. Ez a tény mutatja, hogy a megye hivatali szervezetében a levéltár feladata a felsőbb szabályozások nélkül is kialakult. Az 1902-ig készült szabályzatok kimondták, hogy a megye levéltárában csak a végleg elintézett ügyiratok helyezhetők el. A főlevéltárnok a levéltár vezetője, de ő a felelős az irattárban folyó munkáért is. Kötelessége „a levéltárban lévő ügyiratokat és okmányokat rendezni, rendben tartani, gondját a történelmi értékkel bíró okmányok kikutatására és rendezésére is kiterjeszteni". (Tehát így fogalmazódik meg az a bizonyos „homályosan érzett történeti értékvédelem")

185 A levéltárban folyó kutatásokat az alispán engedélyezte és elsősorban a hivatalok részére kellett ezt végezni. Feleknek eredetiben iratot kiadni nem volt szabad. A főlevéltárnok feladata volt a kiselejtezhető iratok „kimutatását" elkészíteni és azt minden évben az alispánnak, majd a közgyűlésnek, majd a belügyminisztériumnak bemutatni. A szabályzatokban az iratok elhelyezésének, rendezésének mikéntjére, vagy a levéltárosok kutatómunkájára, történeti forrásfeltáró feladatukra utalást véletlenül sem találunk. Részletesen meghatározták viszont azokat a folyó ügyvitelben használatos iratokat, amelyeket a vármegye főlevéltárnoka őriz és kezel, így azokat közvetlenül a levéltárnak kellett megküldeni, Ezek a következők: a vármegye érvényben lévő szabályrendeletei, a választott és kinevezett tisztviselők törzskönyve, felügyelet az anyakönyvi másodpéldányok rendszeres beterjesztésére és annak vezetése. Ezenkívül a levéltár őrizte a törvények és rendeletek gyűjteményét, amelyekről naprakész nyilvántartásokat kellett vezetnie.

196 Ugyanezek a szabályzatok rögzítették az allevéltárnok feladatait. (Allevéltárnoka az egész polgári korszakban egyedül Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének volt, de itt sem töltötték be mindig). Az allevéltárnok az irattár vezetője, felügyelete alatt dolgoztak az irattári alkalmazottak. 85. paragrafus: „Az irattár a folyamatban lévő és még végleg el nem intézett ügyekre vonatkozó ügyiratok kezelésére és megőrzésére szolgál." Itt történt az iratok iktatása, mutatózása, szerelése. Az allevéltárnok készítette a közgyűlési és a központi választmányi jegyzőkönyvek határozatainak mutatóit, és alkalmanként helyettesítette a főlevéltárnokot. Ezek a szabályzatok sem választották el megnyugtatóan a levéltárat és az irattárat. Ahogy a vezetők személyében átfedések voltak, a két hivatal egymás melletti működése is a kevésbé jelentősnek tartott levéltár számára volt hátrányos. A fenti szabályzatok elfogadása után az Országos Levéltár levéltárnoka 1914-ben még mindig ezt a helyzetet látta: a levéltárban lévő „ anyagnak csak nem 50 százaléka tulajdonképpen még az irattárba tartoznék. Megállapítható, hogy a hely szűke miatt, de még inkább azért, hogy a mindennapi szerelést a szomszéd irattár alkalmazottjai kényelmesebben végezhessék, — az eredeti levéltári anyagot más szobákba, végre a pinczékbe hurcolták s az így támadt üres helyet megtömték újabbkori közigazgatási iratokkal. Ezt az eljárást a többi szobákban is következetesen folytatták Részben ez is az oka, hogy a levéltárban olyan nagy zűr-zavar és rendetlenség uralkodik."

197 Nem a vármegyei szabályzat hiányossága, hanem a végrehajtás elmulasztása, 81