Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
István. 180 A túlzsúfolt irattárak tehermentesítésének másik módja a selejtezés* Megfelelő utasítások hiányában ez is többnyire „végzetes eredményű". 181 A selejtezés — amelyet jogszabály alig korlátoz — célja minél nagyobb férőhely nyerése. A levéltárnokok más irányú leterhelése következtében ezt a legnagyobb felelősséget, mérlegelést, szakismeretet igénylő munkát többnyire a levéltárakban beállított kisegítő személyzet végezte, „kiknek levéltári, történeti és közigazgatási ismereteik nincsenek, esetleg előzőleg még levéltárat sem láttak." 182 A megyei levéltárak aggasztó helyzetére az Országos Levéltár rendszeressé váló felmérései hívták fel a figyelmet. Bár az Országos Levéltár feladata csupán a hazai levéltárügy szemmeltartása, gondozása, szakvéleményezése volt, ezek a jelzések mégis alkalmasak voltak legalább a figyelemfelhívásra. Csánki Dezső országos főlevéltárnok 1913-ban írta a megyei levéltárak helyzetéről a belügyminiszternek; „.. .a vármegyei levéltárak jobbára rendezetlen, sőt megdöbbentőkig elhanyagolt állapotban vannak. Általános az a panasz, hogy legtöbb helyen a rendszeres kutatás sok fáradsággal és időveszteséggel jár, mert a gondatlanság, tudatlanság, nemtörődés és hanyagság miatt a régi levéltári rend felbomlott... A kutatásnak be kell érni azzal a magyarázattal, hogy a keresett iratok a régi levéltárnok idejében elkallódtak, vagy kiselejteztettek, mert az anyag leltár szerint nyilvántartva sehol sincsen". A megyei levéltárak hanyatlásának másik okát magukban a levéltárnokokban látja. Ennek egyik jele a levéltárnokok rendszeres más irányú elfoglaltságai „... a közigazgatás a magasabb qualificatióval, intelligentiával és munkaképességgel rendelkező levéltárnokokat, a maga különös czéljaira egészen kisajátította..." Ugyanakkor a levéltárnokok: „...akik szerencsésebb helyzetben valódi hivatásuknak élhetnének, nagy részt minden idejüket, szakismeretüket és munkabírásukat csaknem kizárólag a nemesi iratok összegyűjtésére, rendezésére és földolgozására, jobban mondva fölhasználására, értékesítésére fordítják". 183 Javaslata nyomán Dr. Komáromy András országos levéltárnok meglátogatta a megyei levéltárakat. Idézet Komáromy András sürgős segítséget kérő összesítő jelentéséből. 184 Mivel a levéltárak az ügyvitelben mind csekélyebb szerepet játszanak, „...ez a körülmény nagy mértékben fokozza azt a rideg közönyt, sőt gyakran ellenséges indulatot, amit a levéltárak iránt a rendi alkotmány eltörlése óta a vármegyében általában tapasztalhatunk. Sajnálják tőlük az igazán csekély fenntartási költséget, különösen pedig a helyet. És amikor fényes cultur paloták emelésére (kölcsön pénzből is) százezreket áldoznak, a levéltári anyagot legörömestebb pincébe, padlásra száműznék, csakhogy egynéhány... szoba felszabaduljon. De azt is tudom, hogy a vármegyék levéltáraiban nagy culturális tőke forog veszedelemben és bűnös mulasztás terheli azt a nemzedéket, mely megmentéséről nem gondoskodik... " 185 Csánki Dezső javasolta, hogy a törvényhatósági levéltárak állami felügyeletével állandó jelleggel szakembert kell megbízni, vagyis javasolta a vármegyei levéltárak állami ellenőrzésének megvalósítását. Erre azonban nem került sor. Az 1922. évi 19. te. életre hívta az Országos Magyar Gyűjtemény Egyetemet, amelybe a levéltárak közül csak az Országos Levéltárat sorolták, a megyei levéltárak kérdéseivel ismét nem foglalkoztak. Jelentős mértékben érintette azonban a megyei levéltárakat, hogy a különböző nemesség igazolási ügyeket a törvény egyértelműen az Országos Levéltár feladatává tette, így ezek a levéltárak legalább ettől a munkától megszabadultak. A törvényhatósági levéltárak egységes irányítására az első kísérletet az 1929. 78
