Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
A polgári kori megyeszervezetben sajátos helyzete volt a megyei árvaszéknek. Elnökét a törvényhatósági bizottság nevezte ki, de gyakorlatilag az alispáni hivatal szervezetéhez tartozott. Hasonlóan az alispáni hivatal részeinek tekinthetők a különböző speciális feladatok ellátását végző szakhivatalok. Hivatali jogállásuk, feladatuk többször módosult (ld. az állami irányítás növekedése), és ezzel párhuzamosan változott irataik biztonságos megőrzésének lehetősége. Az állami szervek iratait — még ha azok szorosan a megyei igazgatáshoz kapcsolódtak is — a megye levéltára nem vette át rendszeresen, így azok vagy teljesen elpusztultak, vagy jelentős károkat szenvedtek (főügyészség, számvevőség, államépítészet stb.). Az 1872-től véglegesen különvált jogszoígáltató szervek iratainak levéltári átvétele sem történt meg, így azok XIX. századi és XX. század eleji részei — általában a telekkönyvi iratok kivételével — szintén megsemmisültek. (Pestvidéki törvényszék, járásbíróságok, teljes ügyészi és közjegyzői iratanyag). b) A megyei levéltárak helyzete A polgári társadalom közigazgatási rendszerének megszilárdulásával a levéltárak helyzete is változásokon ment át. Kétségtelen tény, hogy a levéltár meglehetősen nehezen illeszkedett be a polgári kor hivatalszervezetébe. Ennek alapvető oka, hogy a levéltárak fő értékeinek mindvégig a feudális korban keletkezett irataikat tekintették, a levéltárat fenntartó megyei hatóságok szerint pedig „a levéltár egyik alapvető feladata a megyei közigazgatás előírat igényeinek kielégítése és egy kellően meg nem alapozott, körül nem írt, de homályosan érzett történeti értékvédelem lett". 168 Ez a kettősség — illetőleg a közigazgatási funkció előtérbe helyezése — a megyei levéltárak valamennyi polgári kori szabályozásán érzékelhető. A levéltárak szinte valamennyi gondja és nehézsége visszavezethető arra, hogy míg az 1874-ben felállításra került Magyar Országos Levéltárat egyértelműen a történelemkutatás felélénkülése, a történeti források őrzésének és biztonságának igénye hívta életre, a megyei levéltárak továbbra is elsődlegesen igazgatási szerepet kaptak. A megyei levéltárak nem alkottak egységes hálózatot, valamennyi a fenntartó törvényhatóság szakhivatala és közvetlenül az alispán irányítása alatt működött. Ez azonban többnyire csak anyagi támogatást jelentett, szakmai segítséget nem adhattak. A megyei levéltárak szakmai irányítást máshonnan sem kaptak „.. .így egymástól teljesen elkülönítve, kizárólag saját főlevéltárnokuk rátermettségétől függően fejlődtek, vagy stagnáltak". 169 A levéltárak egységes szakmai irányításában még az Országos Levéltár sem nyújthatott segítséget: a törvényhatóságok a Belügyminisztérium felügyelete alatt állottak. A Magyar Országos Levéltár első főigazgatója, Pauler Gyula már 1875-ben felvetette, voltaképpen az ország érdeke, hogy a megyei levéltárak „történeti becsű" iratai szakértő levéltárnokok által őriztessenek, és a törvényhatósági levéltárak anyagáról az Országos Levéltár „kellőleg tájékozva legyen". De még ő sem látta megvalósíthatónak, hogy a megyei levéltárnokok kinevezését az egyes főispánok kezéből kivegyék, vagy a Mohács előtti okleveleket összegyűjtsék, „... mert sértené a kegyeletes érzést és a tulajdonjogot". Javaslata csupán annyi: utasítani kellene a főispánokat, hogy a kinevezésnél tekintettel legyenek a tudományos képzettségre is... " 17 °. A kor felfogása szerint a megyei autonómia csorbítását jelentette volna a megye levéltárába való mindenfajta kívülről jövő beavatkozás, illetve a megye által fenntartott levéltár 75 )
