Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Pest-Pilis-Solt vármegye az abszolutizmus és önkényuralom, majd a kiegyezést követő évek alatt is törődött a nehéz körülmények közé jutott levéltárával, és a mostoha körülmények ellenére is folyamatosan fenntartotta és biztosította annak működését. 2. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltára 1876-1944 a) A megye igazgatása Pest-Pilis-Solt vármegye szervezetében jelentős változást jelentett az 1876. évi 33. te, amely a korábbi kiváltságos területeket beillesztette a törvényhatósági megyék rendszerébe. Az így létrejött Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye végleges területét az 1877. évi 1. te. 2. paragrafusa rögzítette. Az új megye magában foglalta a volt Pest-Pilis-Solt megye teljes területét valamint a volt Jászkun kerület kiskun kerületét és a Jászság néhány pusztáját. Ezt a területi szervezést követően a korszak végéig a megye életében jelentősebb változást csak a Budapest környéki városok (Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest) a vármegye kormányzatába történő bekapcsolása jelentette. A vármegye területén járások átszervezésére többször is sor került, a polgári kori járási igazgatás csak 1896-ra szilárdult meg. Néhány jellemző adat a vármegye közigazgatására: a vármegye területe 1886ban 12593 km 2 ,1934-ben 12766,8 km 2 volt, 1876-ban 13,1944-ben 17 járás, 1877-ben 6 megyei város, 1944-ben 13, 1877-ben 200 község, 1944-ben 217 község alkotta a vármegyét. Ugyanakkor a lakosság száma 1880-ban 531728, míg — elsősorban a budapest-környéki városok révén — 1941-ben 1533851 fő volt. 167 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, mint törvényhatóság, az 1870. évi 42 te. alapján gyakorolta az önkormányzati jogokat. A megye saját belügyeiben önállóan határozott és intézkedett, szabályrendeleteket (statútumokat) alkotott és ezeket saját közegeivel végrehajtotta, tisztviselőit választotta, közvetítette az állami közigazgatást, foglalkozott közérdekű és országos ügyekkel, levelezett más törvényhatóságokkal és a kormánnyal. A megye irányító és felügyelő szerepet töltött be illetékességi területén a rendezett tanácsú (1930-tól megyei) városok felett, míg a községek feletti közvetlen felügyeletet a külső tisztviselőnek nevezett szolgabírók, majd 1886-tól a főszolgabírók útján gyakorolta. A vármegye autonómiáját az 1886. évi 21. te. és az 1929. évi 30. te. is fenntartotta, de egyes területen az önkormányzat jogait csökkentették, az állam és szakhivatalai hatáskörét kiterjesztették. Lényegesebb intézkedések a vármegyei autonómia csökkentésére — amely intézkedések alapvetően kihatottak az egyes hivatalok iratainak biztonságára is —, az 1876. évi 6. te. felállította a törvényhatósági közigazgatási bizottságot, melynek feladata a megyei autonómia és a megyei szintű állami szervek működésének összehangolása volt. Ülésein minden vezető hivatal beszámolt és a tájékoztató alapján a főispán olyan kötelező rendelkezéseket adhatott ki, amelynek végrehaj\ 73
