Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

a vármegye épületében szállást is biztosítottak. Hangsúlyozták, hogy Ketse Pétert azért bízták meg a vicearchiváriusi teendőkkel, hogy Ballá Gábornak alkalma legyen őt a levéltári munkába bevezetni: „a szükséges rendbe való bevezetésben részesüljön, s magát azon hivatalra kiformáltassa." A határozat indoklásában az idős Ballá Gábor ismét nyílt elismerést kapott munkásságáért: „Nevezett táblabíró Levél Tár Mester Űr a megye Archívumát hasonlíthatatlan ügyességgel s eléggé alig megjutalmazható fáradhatatlan szorgalommal rendbe szedte, s az ország valamennyi Archívumainak tüköréül elkészítette."

117 Ballá Gábor hosszantartó, példamutató levéltárnoki tevékenysége során tehát létrehozta a jnegyei hivatalok közül elsőként, a megyei levéltárat. Munkássága, eredményei országszerte ismertek voltak, módszereit, tapasztalatait több vármegye vette át (Nógrád, Zala stb.). Tevékenysége nyomán a megye büszke lett levéltárára, azt „tükörként" ajánlotta más törvényhatóságoknak. Ballá Gábor a kiemelkedő munkásságáért szinte valamennyi elismerést megkapott, amit levéltáros abban a korban kaphatott. 1832. június 24-én bekövetkezett halálakor a levéltár működése folyamatosan ment tovább: 1832 október 23-án a Budai várban tartott tisztújításon Ketse Pétert levéltárnoknak választották, majd november 29-én Gál Jánost allevéltárnoknak és végül 1835-ben Mattekovich Imrét levéltári írnokká nevezték ki. d) A levéltár elhelyezése és szabályzata A XIX. század első évtizedei kedveztek a levéltárak fejlődésének. Ezek azok az évtizedek, amikor a korábbi abszolutisztikus kormányzási eszközök hatására a megyei nemesség érdeklődése megnőtt a különféle megyei szabadságjogok és az ezek bizonyítékait őrző levéltárak iránt. A megyei közgyűlésen most már rendszeresen foglalkoztak a levéltárral, gyakran tartottak levéltárvizsgálatot, ellenőrzést. De ami a legfontosabb: gondoskodtak a levéltár biztonságos elhelyezéséről, őrzéséről.

118 Pest vármegye az első volt, amely önálló vármegyeházat épített.

119 Az 1804 — 1811 között, Hild János által tervezett és épített középső részben az I. emeleten helyezték el a levéltárat, közvetlenül a főjegyzői irodák mellé. 1824-ben újból felvetődött a megyeháza bővítése — ezt maga József nádor is sürgette — de csak 1828-ban kapott a vármegye engedélyt az építkezés megkezdésére. A levéltár újabb költözésére az I. épület (a megyeház homlokzati része) elkészülése után (1838 —1841) került sor. Itt is a legbiztonságosabbnak ítélt I. emeleti részre helyezték, mégpedig az északi oldal külső traktusába. Ekkor a levéltár 4 helyiségből állott: magából az „Archivum"-ból — a 2 legnagyobb szoba a főépületben — valamint a „Leveles Tár — Mester" és segédje egy-egy szobájából.

120 Tehát az új épületben is jelentős helyet biztosítottak a levéltár számára. Ugyanezen a szinten kerültek elhelyezésre a főispán és az alispán hivatalos helyiségei, az alispán kétszobás szállása és a főjegyzői hivatal. A levéltárnok lakása a mai Semmelweis utcai lakóépület II. emeletén volt.

121 Az iratokat a két nagy teremben, nyitott faállványokon, kötegelve (fasciculusokban) tárolták, utóbb a legfontosabbnak tartott iratokat dobozokba helyezték. Kedvezően hatott a levéltár sorsára a XIX. század elején fellendülő érdeklődés a múlt iránt. Ez a nemzeti felbuzdulás végérvényesen a megye egyik elismert kincsévé tette a levéltárat, amelynek gazdag forrásaihoz most már nemcsak a napi 61