Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

riai szám alatt kiadott legfelsőbb rendelet is azt tartalmazta, hogy a levéltár jegyzék mellett adandó át a főjegyzőnek és annak megóvásáért övé a feleló'sség.

78 Ugyanez a rendelet rögzítette: „Minthogy köztudomású Őfelsége eló'tt a törvényhatóságok levéltárainak és jegyzőkönyveinek rendezetlen helyzete..." ezért „...Őfelsége elrendeli, hogy a levéltárakat alkalmas, és esküvel megerősítettek által lajstromozni, elenchussal ellátni kell és jegyzéket kell készíteni."

79 És most idézem Főglein Antalt, a megyei levéltárak történetének legismertebb kutatóját: „Ez a nehézség, az örökös húzódás a régi iratokkal való bajlódástól, amelynek nem utolsó oka az is, hogy a régi iratok miatt a székhelyen kellett maradni még az expeditió befejezése után is, nem lehetett a közgyűlések és sedriák elvégzése után hazamenni..., mindez megérlelte a vármegyékben a gondolatot, hogy a levéltár gondozására, az iratok rendezésére és lajstromozására külön tisztviselő kell."

80 II. József intézkedései a főjegyzők írásos feladatait amúgy is jelentősen megduzzasztották, a levéltárral egyáltalán nem tudtak törődni. Viszont a korábbi másodaljegyző most már teljes egészében levéltári munkát végzett; feladata a régebbi és újabb iratok kezelése volt. így egészen természetes folyamat, hogy ez az önálló munkakör önálló hivatallá alakuljon, vagyis ezek a tisztviselők ne más megyei tisztségük mellett — mintegy mellékfeladatként — lássák el a levéltárral kapcsolatos teendőiket. És mivel nem olyan régi keletű a kancelláriai utasítás az archiváriusok alkalmazásának tilalmáról, Pest megye is áthidaló megoldásként ú. n. regestrátort alkalmazott. Az első ilyen önálló levéltári tisztviselő Zólyom megyében Remenius Károly volt 1785. szemtemberében,

81 de mindjárt utána 1785. november 29-én Pest vármegye levéltári iktatóvá („regestrátorrá") nevezte ki Ballá Gábort. Idézem e nagyjelentőségű előterjesztést és határozatot: „Proponte Domino Ordinario Vicecomite quod Iurassori Gabrieli Ballá residuam Archivi Regestrationem effective jam concredi sua Excelentia Supremus Comes disposuerit. Determinata: Ne itaque officium Jurassoris interea vacet, ei cum Solario substituitur honorarius hactenus Jurassor Zlinszky."

82 (Az alispán előterjesztésében, hogy esküdt Ballá Gábor a levéltár elmaradt lajstromozását a főispán hivatalos rendelete alapján végezze el. Határoztatott: Hogy ne legyen hiány az esküdti hivatalban, ugyanezzel a pénzzel Zlinszky esküdt helyettesítse). Vagyis a főispán — aki egyben az ország nádora — elhatározta, hogy mivel Ballá Gábor ténylegesen is a levéltár iratainak elmaradt lajstromázását végezte, e munka végzésére teljesen át kell őt engedni, és korábbi munkakörét mással kell betölteni. Tudomásunk van Ballá Gábor feladatairól is

83 Ezek szerint kötelessége volt: az akták lajstromozása, kezelése, mutatózása (indicatio), kiadása, — tehát a mai értelemben vett irattárosi munka — valamint az előiratok kikeresése és szerelése (designatio et combinatio anteactorum) és végül az előiratok után kutató érdeklődő tisztviselők és magánfelek útbaigazítása — amely feladatok viszont már a mai fogalmaink szerint is igazi levéltárosi feladatkörök. Mindezekért kiemelkedő fizetést — előbb 300, majd 500 Ft-ot kapott — és lakást a vármegye székházában. A levéltárnok tehát — igaz, egyelőre regestrator név alatt és mint a notariatus 3-ik tagja — Önálló tevékenységet folytatott Pest vármegye tisztviselői karában, Az 1786-os esztendő II. József kísérlete a vármegyei autonómia teljes megszüntetésére, a vármegyei közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztására. Az abszolutisztikus kormányzással együttjáró iratnövekedés most már végleg lekötötte a nótáriusok minden idejét. II. József iratkezelési reformokat is életbe léptetett, kötelezővé tette az iratok iktatását, az iktató könyvek mutatózását, valamint az ira54