Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

lag az ügyvitelhez kapcsolódtak.

53 Ilyen volt az 1723. évi LVIII. 1. paragrafusa, mikor előírta, hogy a megyei közgyűlés határozatai vezettessenek be a jegyzőkönyvbe és hasonló jellegű az 1729. évi XXV. te. rendelkezése is arról, hogy a megyei bírók és tisztviselők az összes bírósági iratokat, az általuk azokhoz készített elenchussal együtt tartoznak évente a megye levéltárába eredetiben beszolgáltatni. Azok a tisztviselők pedig, akik hivatalukat letették, minden iratukat — amely a megye közügyeit érintette — kötelesek leadni.

54 Tény, hogy Pest-Pilis-Solt vármegye gyakorlata lényegesen megelőzte a központi hatalom utasításait. A központi utasításokat követően ismét szabályozták saját levéltáruk működését: 1730-ban sorra foglalkoztak a levéltárban történő kutatással, másolatok kiadásával, iratok átadásával a levéltárnak, a levéltári felszerelés és tárolás lehetőségeivel.

55 1733-ban újból elrendelték irataik rendezését: „és mivel fentáll az a helyzet, hogy a nemes vármegye némely újabb és régebbi iratait rendezetlenül tartják, ezért ennek a rendezését szükséges elvégezni."

56 A rendezéshez részletes tervet is készítettek. Tehát: a vármegye felsőbb rendeletek és útmutatások nélkül is — a mindennapi igény következtében — gondoskodott iratai biztonságáról, azok könnyebb kezelhetőségéről. A közigazgatási és igazságszolgáltatási teendők a XVIII. század negyvenes éveitől állandóan szaporodtak. Minden érdemleges ügy a közgyűlés elé került, ahol az ügyek előkészítése a jegyzők (nótáriusok) dolga volt. A vármegyék tényleges vezetője, az alispán, gyakorlatilag minden ügyet a nótáriusokkal „beszélt meg", akik mind gyakrabban használták a bonyolultabb ügyek előzményeit feltáró, levéltárban őrzött iratokat. Ekkor még nem volt lehetőség állandó levéltáros alkalmazására, így az archívum rendezését a nótáriusok — az egyéb közigazgatási teendőik mellett — többnyire elhanyagolták. A rendezett megyei levéltár kialakításának igényével az erősödő abszolutisztikus hatalom is jelentkezett. Az 1752. évi általános főispáni instrukció „a megyei közigazgatási feladatok tételezése során, ötödik pontjában a már említett 1729. évi XXV. te. rendelkezéseinek végrehajtását a főispánok kötelességévé tette, s előírta, hogy a megyék rendetlen állapotban lévő levéltáraikat rendezzék, az iratokat lajstromozzák, a letisztázott jegyzőkönyveket évenként kössék be, és hozzá részletes repertóriumokat készítsenek. Ez az utasítás azonban továbbra is csupán általános utasításként szolgált, útmutatást nem adott, és a rendelet végrehajtásáról sem kért tájékoztatást."

57 Pest megye azon kevés megyék közé tartozott, amely rendeztette és nyilvántartásba vette levéltárának anyagát. 1759-ben elkészült a levéltár anyagát őrző 4 szekrény (egy-egy szekrényben 14 fiók) iratainak „vezetője". (Manuductio actorum diversorum in Armario I—II—III—IIII.)

58 A jegyzékbe foglalt iratok évköre 1446—1759-re terjedt ki. Az egyes szekrényekben elhelyezett iratokat iratfajtai alapon ill. tárgyuk szerint különítették el, de például a II. szekrény 5. fiókjában együtt tartották az ún. megyegyűlési iratokat. Az így elkülönített iratokat aztán időrendbe szedve helyezték el. Bemutatóul az első szekrény tagolása, fiókok szerint : 1. Országgyűlési iratok és más, az egész Magyar Királyságot érintő iratok 2. A vármegye egészét érintő, különböző iratok 3. Országgyűlési iratok 1728-tól, megyei követjelentések 4. Megyei vizsgálóbizottságok iratai 50