Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után
Némileg homályos Poszlovszky Kálmán Pusztamérgesi, Balata-pusztai tanító ügyének 1921. március hó 11-ig történő elhúzódása. Pedig nem „akármilyen" tetteit sorolták fel elévülhetetlen érdemeiként. „Poszlovszki Kálmán a diktatúra alatt nem csak támogatta tiszteknek Szegedre való átjutását, de Poszlovszky maga is segített át tiszteket; továbbá Gregus Gyulának azon eló'adása, hogy a diktatúra bukása után Poszlovszky Kálmánt bízták meg a polgáró'rség szervezésével e célra fegyvert és ló'szert kapott, amelyet a románok elől elrejtett, majd a románok után beszolgáltatott..." Ilyen előzmények után a „végeredmény" nem lehetett kétséges. Időt igényelhetett az „átsegített" tisztek felkutatása, amikor viszont előkerültek, a főispán döntése kizárólag ez lehetett: „.. .a felmentés indokolt". 30 Arra — megalapozottan — következtetni sem lehetett, hogy a „pusztamérgesi út" a szegedi tisztek hányas számú átkelési útvonalának részét jelenthette, s a tanítót ki, mikor bízhatta meg az „útőrség" feladatának ellátásával. Gyanúba keveredhetett az a személy is, aki jól megérdemelt nyári szabadágát 1919-ben a Balatonnál töltötte. Szentpétery János kispesti, munkástelepi elemi iskolai tanító önfeledten fürdözgethetett Balatonalmádinál a tó kellemes vizében. Meglepődhetett, amikor — ennek alapján — felfüggesztették állásából, mert a proletár-gyermekek is a Balatonban fürödtek. Csaknem egy évig járkált igazolások után, hogy bizonyítsa: „Szentpétery János áll. elemi iskolai tanító ... almádi fürdőzését sajátjából fedezte és azt nem mint anyagi előnyt kapta a tanácsköztársaság támogatásáért.. ." 31 A megfelelő igazolások beszerzése után — 1920. július hó 8-án — a fegyelmi eljárást megszüntették. Gyémánt Béla erzsébetfalvi áll. el. népiskolai tanító — az ellenforradalmi rendszer bírósága által is elismert — emberséges és kíméletes módon járt el a köztulajdonba vett mozik, fürdők tulajdonosaival a Tanácsköztársaság rendelkezésének végrehajtása során. Letöltötte az egy év fogházbüntetését, s állásából kíméletlenül „elmozdították". Nyugdíjának töredék részében talán reménykedhetett, mert a vármegyei közigazgatási bizottság „tekintettel a vizsgálat során felmerült enyhítő körülményekre és arra, hogy terhelt Miskolcra történt áthelyeztetése után még a proletárdiktatúra alatt is kifogástalan magatartást tanúsított, felterjesztést intéz a vkm. úrhoz aziránt, hogy terhelt nyugdíjazásra vonatkoóz igénye biztosítassék". 32 Grézerné Reiszig Irma solymári óvónő már 1920-ban a fellebbezésével beadott eredeti iratait kereste a pomázi járás főszolgabírójánál. „Ugyanis eltűntek az iratok, nem találjuk sehol ... mégis csak rettenetes, hogy 10 hónap óta vagyok felfüggesztve ártatlanul ... a kommün alatt nagy betegen szabadságon voltam, és ez idő alatt báró Feilitzsch Berthold kamarás, közig, bíró úr nagy értékű ékszereit elrejtettem lakásomon ..." Ekkor még abban a tudatban élt Grézerné, hogy letartóztatásait, a fegyelmi eljárást Sólymos János igazgató személyes bosszúja „eredményezte". 1921. február 19-én a fegyelmi vizsgálaton kiderült, hogy a feljelentést Huffnagel Ferenc solymári plébános, az iskolagondnokság elnöke tette 1919. aug. hó 16-án. Grézerné változatlanul azt vallotta: „Sólymos János igazgató őt román katonasággal letartóztatta és a fővárosba kísértetni szándékozott. A román katonaság terheltet a hűvösvölgyi laktanyáig kísérte és onnan könyörgésére szabadon bocsájtotta. Innen solymári lakásomra visszatértem, ahol azonban nyugalmat nem remélhettem, mert Sólymos János igazgató társaival együtt éjjelenként ablakaimat verdesték és azzal ijesztgettek, hogy „ezt a kommunista zsidót agyon kell verni ..." Elmondta vádjait a feljelentő: Huffnagel Ferenc plébános is: „... egy hivem 434
