Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben

ipartestületek létrehozásával, azok számos hiányossága ellenére, az iparosok a korábbinál hathatósabb érdekképviselethez jutottak. Az 1880-as évek közepétől — szerepe volt ebben a második ipartörvénynek is — megerősödött a kisiparosok helyzete. A korábbi évek visszaesése után az egyenletes fejlődés jelei mutatkoztak. A gyáripar versenye sem volt olyan hatású, mint amilyenre a korábbi tapasztalatokból következtetni lehetett. A gyáripar ugyanis másmilyen igényeket elégített ki, mint a kisipar, melyen belül bizonyos szerkezeti változások mentek végbe. Új iparágak keletkeztek, a régiek az új ismeretek birtokában fellendültek, a képesítés elvének részleges visszaállításával pedig nőtt az iparosok megbecsülése.

53 A kiegyezést követő negyedszázad — mint láttuk — az iparosodás helyzetén sokat javított. Köszönhető ez többek között az iparigazgatás terén bekövetkezett gyökeres átalakulásnak. Ez a változás igen jelentős volt a későbbi időszakra nézve. A modern iparigazgatás szervezeti keretei gyakorlatilag ekkor alakultak ki, s bár a későbbiekben némileg módosultak, számos vonatkozásban fennmaradtak a következő évtizedekben is. JEGYZETEK 1. Széchenyi a „Hitel" c mű munkájában ,,A' czéhek 's limitatio feleslege" című fejezetben a céhek felszámolását hasznosnak, s könnyen kivihetőnek ítélte. Széchenyi István: Hitel, Pest, 1830. 99.1. (facsimile kiadás, Bp. 1979.) 2. Az 1840. évi XVII. törvénycikk 5.§-a megengedte, hogy a gyárak bármilyen mesterséget űző segédmunkást a céhek mellőzésével alkalmazhatnak. 3. Provisorische Instruktion über die Regelung der Handels- und Gewerbsverhältnisse im Kronland Ungarn. Megjelent a Magyarországot illető Országos Törvény és Kormánylapban 1851. február 6-án. 4. Ez főleg a zsidó iparosok számára volt jelentős. 5. Magyarországot illető Országos Törvény és Kormánylap 1859. december 20. 6. Engedélyhez kötött volt pl.: nyomdász, kőműves, ács, kéményseprő, vendéglős stb. ipar. 7. Pest megye alatt 1876-ig Pest-Pilis-Solt, 1876-tól Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye értendő. 8. Eperjessy Géza: A pest megyei céhes ipar 1686—1872. 275. 1. In: Pest megye múltjából I. Szerk.: Keleti F., Lakatos E., Makkai L. Bp. 1965. 9. Uo. 277. 1. 10. PmL. IV. 183-b. Budai cs. kir. szolgabíróság 105/1860. sz. közig. ir. 11. Magyarország története 1848-1890. Főszerk.: Kovács Endre, Bp. 1979. 579. 1. 1869-ben Magyarországon az összes keresőknek csupán 10%-a dolgozott az iparban. Ez nagyon kevés, ha a fejlettebb államokhoz hasonlítjuk, mely ekkor Angliában 47%, Franciaországban 28%, Belgiumban 38% volt. Uo. 1010.1. 12. Kivéve a debrecenit, mely a nagyváradi helyett alakult. A többi: soproni, pozsonyi, kassai és pest-budai kamara. Ezen kívül Erdélyben Kolozsvár és Brassó, a Bánságban Temesvár, Horvátországban pedig Zágráb. Eszék és Fiume lett kamarai székhely. A kamarák szervezésének gondolata azonban már 1848-ban felmerült. A magyar kormány május 26-án intézkedett egy — valószínűleg pesti székhelyű — kamara létesítéséről, de ez a terv a szabadságharc kitörése, majd leverése miatt nem valósulhatott meg. Sárközi Zoltán: A budapesti kereskedelmi és iparkamara hivataltörténete. Levéltári Szemle 1967. 1. sz. 60 —61.1. 13. Magyarország története 1848-1890. lm. 541. 1. 14. L. a. 8021/1868. és 19223/1868. sz. min. rend. Ipari Törvénytár. Az iparra vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye I. Szerk.: Dr. Moldoványi István, Bp. 1898. 14—29. 1. 15. Feladataik pontosítására számos miniszteri rendelet jelent meg a következő években, pl.: 26898/1870/1871., 20506/1880., 60954/1889., 2631/1890., 20401/1891., 21209/1891., 16185/ 415