Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben

ipartestület alakítását, ahol száznál kevesebb képesítéshez kötött mesterséget űző iparos dolgozott, ha azok azt kívánták. Itt is ki kellett kérni a kamara véleményét, és megszerezni a törvényhatóság támogatását. Ezzel önkéntes alapon szerveződő, erős, életképes szervezeteket akartak létrehozni. Egy-egy városban, illetve községben — a fővárost kivéve — csak egy ipartestület alakulhatott. Ha valahol már megalakult egy ipartestület, ott a képesítéshez kötött mesterséget űző iparosok kötelesek voltak belépni. Tehát csak az ipartestület megalakításáról dönthettek szabadon az iparosok, ha megalakult, akkor már mindenkinek be kellett lépnie. Több község is alakíthatott közös ipartestületet, de csak ugyanazon iparhatóság területén. Kereskedőket, gyárosokat nem lehetett az ipartestületbe kényszeríteni, sőt őket, ha szabad iparuk mellett képesítéshez kötött mesterséget nem űztek, még saját kívánságukra sem lehetett felvenni az ipartestület tagjai közé. Mivel a törvényben nem lehetett pontosan körülírni, mi számít nagyban űzött kézművesiparnak és mi gyárnak, az iparhatóságok felhatalmazást nyertek arra, hogy kétség esetén az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után döntsenek az egyes konkrét esetekben. (Fontos volt a kisipar és a gyáripar közötti különbségtétel azért is, mert a kisipar körét meghaladó iparok esetében az 1875. évi kereskedelmi törvény — XXXVII. t. c. — által előírt módon kellett gondoskodni a cégbejegyzésről és az üzletkönyvek vezetéséről. A céget mindig ennál a törvényszéknél kellett bejegyeztetni, amelynek területén működött.) Az ipartestületek alakításának módozata pontosan körül volt írva. Eszerint, ha az iparosok írásban kérték az iparhatóságot, hogy ipartestületet kívánnak létrehozni, az iparhatóság feladata volt annak megállapítása, hogy a kérvényt aláírók a képesítéshez kötött iparral foglalkozók kétharmadát képezik-e. Ezt az illetékes kamarától megkért, az adott város, vagy község iparosait feltüntető jegyzékből állapították meg. Kétharmados többség megléte esetén intézkedtek a testület létrehozásáról. Amennyiben nem volt meg a kétharmados többség, de legalább húszan aláírták a kérelmet, az iparhatóság felszólította a község, illetve város képesített iparosait, hogy egy hónapon belül közöljék az iparhatóságnál szóban vagy írásban: kívánják-e vagy sem az ipartestület létrehozását. Ha így összejött a kétharmados többség, vagy, ha nem jött össze az egyharmados ellenzék, nem volt akadálya a testület megalakításának. Maga az iparhatóság is hívhatott egybe gyűlést, melyen az egybegyűlt iparosoknak elmagyarázta az ipartestület célját, feladatát, előnyét, az ezzel járó terheket, és felhívhatta őket a testület létesítésére. Amennyiben az iparosok a létrehozás mellett döntöttek, az iparhatóság közgyűlést hívott össze, ahol elkészítették a testület alapszabályát. Ezt megküldték az illetékes kereskedelmi és iparkamarának véleményezésre. Innen az alapszabály a törvényhatósághoz került újabb véleményezés végett, majd megküldték a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez jóváhagyásra. A jóváhagyás után az első fokú iparhatóság kirendelte az iparhatósági biztost, aki 8 napon belül közgyűlést hívott egybe, ahol az ipartestület hivatalosan is megalakult, elöljáróságot, elnökséget, tisztviselőket választott. Ezután az iparhatóság az ipartestületre ruházta azokat a hivatalos teendőket, amelyek ellátása az ipartörvény 59—100§-ai, illetve a végrehajtási rendelet 16—40. §-ai szerint az iparhatóság feladata volt. Az ipartestület megalakításakor az első fokú iparhatóság felhívta az adott he411