Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben
hogy bizonyos esetekben az iparűzés szabályozásában részt vegyenek. Joguk volt pl. a díjszabás megállapítása a bérszolgák, hordárok, járművek, lovak használatáért, továbbá a kéményseprők munkájáért. A törvény intézkedett arról is, hogy néhány fontosabb iparág beszüntetésének módját — a közérdek figyelembevételével — az iparhatóság szabályozza. Eszerint a sütők és kéményseprők 4 hétig, a mészárosok pedig 3 hónapig kötelesek voltak iparukat tovább folytatni, miután bejelentették, hogy azt megszüntetni kívánják. Erre azért volt szükség, hogy pótlásukról gondoskodni tudjanak. Az iparhatóságok felügyeltek a tanonctartás szabályainak betartására is, miként kötelesek voltak a gyárakat is — kiküldöttek által — időnként megszemlélni, és „a törvény rendeleteinek megtartásáról meggyőződést szerezni." Úgy az első ipartörvény, mint a végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendelet az elsőfokú iparhatóságok kiemelt feladatává tette az iparlajstromok kötelező vezetését, melyben minden iparbejelentést és telepengedélyt, valamint minden velük kapcsolatos változást feltüntettek. 20 Erről havonként értesítést kellett küldeni az illetékes adóhivatalnak 21 és a kereskedelmi és iparkamarának. Az ipartársulatokról szóló fejezet volt az első magyar ipartörvény talán legjelentősebb része. Ebben mondták ki a céhek megszűnését és az ipartársulatok létesítését. A törvény életbelépésétől számított 3 hónap alatt kellett megszűnni minden céhnek, és ha az 9 hónap alatt ipartársulattá alakult, vagyonát — mint ipartársulati vagyont — megtarthatta. Ellenkező esetben a céh közgyűlése által közhasznú ipari célokra kellett adományozni, vagy ha erre nem voltak hajlandók, az adott törvényhatóságnak kellett a céhvagyon felszámolásáról dönteni. Az ipartörvény végrehajtására kiadott rendelet külön kiemelte a törvényhatóságok szerepét a céhek ipartársulattá való átalakításában. A törvényhatóságok feladata volt, hogy azokban a községekben, ahol a céhek működtek, 3 hónapon belül közgyűlést tartsanak, ahol ismertetni kellett a céhek feloszlatására és átalakítására vonatkozó ipartörvényi szakaszokat, hivatkozva az átalakulással járó előnyökre. Több községben, pl. egy járásban önállóan működő iparosok is alakíthattak ipartársulatot, és többféle iparág képviselői is tömörülhettek egy társulatba. A cél a közös érdekek előmozdítása volt. A céhek megszüntetése és az ipartársulatok felállítása azonban akadozott. Számos adat van arra nézve, hogy sok helyütt elszabotálták a törvény végrehajtását. A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1875-ben kért kimutatásokat Pest megye alispánjától, mint másodfokú iparhatóságtól, hogy a községekben hogyan áll a céhek feloszlatása és az ipartársulatok szervezése. Ezeket a kimutatásokat 1877-ben azzal küldte vissza, hogy az azóta történt változásokat vezessék rá. 22 Az iratokból az derül ki, bár a céh ügyeket már 1873-ban be kellett volna fejezni, még 1877-ben is sok ügy volt függőben. Ezért az alispán felszólította a szolgabírókat és a polgármestereket, hogy a még le nem zárt ügyek befejezése iránt „az iparos érdekek lehető kímélésével, de mégis a lehető szigorral" 1877. augusztus l-ig intézkedjenek. Több problémás eset közül a haraszti molnár céh ügye volt a legkirívóbb. Ez ugyanis fel sem oszlott eddig (1877!) és 400 forint vagyonnal is rendelkezett. Ezért a pesti alsójárás szolgabíráját felhívták arra, szólítsa fel a haraszti céh tagjait ipartársulat alapítására. A szolgabíró a 2626/1877. számú levelében 23 — válaszolva az alispán leiratára — jelentette: a céh többszöri felszólításra sem nyilatkozott az ipartársulat alapításáról. Arra hivatkoztak ugyan402
