Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kállay István: A levéltárak a törvényalkotás tükrében

\ 1788 májusában a királyi biztos megkérdezte a várost: mennyi idő szükséges az iratok rendezéséhez és miért van ilyen elmaradt állapotban. A tanács válasza igen jellemző az egész egykorú levéltárügyre: „A levéltár jegyzékelésére az elmúlt 100 évben nem jutott idő, mert a jegyzőség csak a folyó ügyekkel tudott foglalkozni. Az ügyek száma évről-évre nő, a mellett hely sem volt a levéltár számára."

29 1793-ban a királyi biztos megállapította, hogy a jegyzőkönyvekhez nincs elenchus, az iratokhoz nincs jegyzék. Ezért elrendelte ezek elkészítését. A munka folyásáról, „hogy ne legyen rendetlenség", a kamarát havonta kellett értesíteni. A királyi biztos megállapítása szerint a jegyzőkönyvek tisztázata megvolt, az iratokat évek és hónapok szerint tárolták.

30 1796-ban utasítás ment minden szabad királyi városba az iratok kezeléséről. A levéltárostól havi jelentést kértek a jegyzékelés előrehaladásáról (ezeket a magyar királyi kamarához terjesztették fel).

31 Az 1764. évi mellett van egy későbbi törvénytervezet is: az 1873. évi. Ezt a belügyminisztérium készítette az országos levéltár újjászervezése ügyében. E szerint a magyar királyi udvari kancelláriai, az erdélyi kancelláriai, az országos, a nádori, a magyar helytartótanácsi, az erdélyi főkormányszéki, a magyar királyi kamarai levéltárak magyar királyi áüamlevéltár cím alatt Budapesten egyesíttetnek.

32 Az új államlevéltár feladata a törvényhozás és az államkormányzat körében felmerülő jogi és történelmi vonatkozású kérdések megoldásához, a rendelkezésére álló oklevelekkel és irományokkal hozzájárulni, az őrizetére bízott történeti anyagkészlet tudományos értékesítését előmozdítani. A káptalanok és konventek hiteles helyi jelleggel bíró országos levéltárai eddigi őrzőhelyeiken, az államlevéltár igazgatóságának a felügyelete alá helyeztetnek. Az oklevélbúvárok számára dolgozótermet és szakszerű könyvtárat kell biztosítani. Az új államlevéltár a tervezet szerint a belügyminisztérium felügyelete alatt állt, kifejezve ezzel igazgatási jellegét.

33 Nem sokkal később jelent meg az 1883:1. törvénycikk, amely a levéltárosi állások nyilvános pályázat útján való betöltését, valamint az országos levéltárban, minimális szakképzettségről bizonyságot tevő vizsga letételét írta elő.

34 Igen tanulságos a 20. század eleji állapot. A közigazgatás átfogó szervezeti reformjára a politikai viszonyok nem voltak alkalmasak, a működés tekintetében viszont sok javulást lehetett elérni. Erre azért is szükség volt, mert az állam közigazgatási teendői megnövekedtek és az új követelmények a közigazgatás számos új ágát hívták életre, amelyek gyors megoldást követeltek. A jogszabályok nagy halmaza, a fórumok zavarossága, az eljárás bonyolultsága, az írásbeliség és alakszerűség eltúlzása, valamint az egyöntetűség hiánya a század elejére megkövetelte a kérdés törvényhozás útján való szabályozását.

35 Az 1901 :XX. törvény számunkra legfontosabb intézkedése az ügyviteli szabályzatok elkészítésének elrendelése. A szabályzatok elkészítését nem tekintették törvényhozási ügynek, hanem felhatalmazták a kormányt, illetve a belügyminisztert, hogy vizsgálja felül az ügyvitelt és a szükséges dolgokat rendeleti úton szabályozza. Ebben a szóbeliségnek kellett érvényesülnie, valamint az időszaki kimutatások, jelentések, nyilvántartások egyszerűsítése, irományminták megállapítása került előtérbe. Ekkor rendszeresítették a vármegyei hivatalos lapokat, amelyekben vármegyei szabályrendeletek, közérdekű határozatok, általános jellegű rendelkezések és közlemények kerültek kihirdetésre, illetve közzétételre. Ez a levéltáraknak új munkát jelentett.

36 37