Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860
jenek lejártát és az esetleges újbóli bérlési szándékot figyelemmel kísérje, illetve jelentkező híján hirdessen árverést az újságok útján. 141 A pénztárban állandóan kellett készpénzt tartani, és a pénztár állásáról havonta tájékoztatták a püspököt, hogy „a havonkénti kiadásokat és remélhető bevételeket s forrásokat ki vehessem". 142 Az uradalom pénz- és hitelügyeiben kismértékű mozgást lehet megfigyelni. 1854 szeptemberében a püspök értesítette a kormányzót és rajta keresztül a főpénztárát, hogy államkölcsönre 25 000 pft-ról szóló kötelezvényt írt alá, valamint a még ki sem fizetett úrbéri kárpótlási összeg kamatjaiból 75 000 pft-ot kötött le, szintén államkölcsön formájában. 143 1855 augusztusában pedig az eladott bácskai uradalmi szőlők és a vasúthoz kisajátított verőcei földek után bejött pénzt adta ki kamatra. 144 A püspök mindkét esetben úgy rendelkezett, hogy az összegek utáni kamatokat minden év végével saját kezébe szolgáltassa ki a pénztár. Ugyancsak a püspök kapta meg személyesen az uradalmi pénztár által őrzött 370 590 vft-ról szóló kármentesítési kötvények kamatait. 145 1858 júliusában a Pesti Takarékpénztáron keresztül 1000 ft-ot utaltatott ki Rékas községnek, hogy az árenda összegét fedezni tudja. 146 Korszakunk végén találkozunk először azzal a jelenséggel, hogy az uradalom a magtárakba beszállított terményeket tűz ellen biztosította. 147 Tisztek A tiszttartó feladata néhány esetben megváltozott. Korábban a prefektus mellett betöltött szerepét az 1851. szeptember 22-i püspöki rendelet alapján a jószágkormányzó mellett látta el, annak mintegy „segédéül". 118 Mikor 1856-ban az ügy igazgatót nyugdíjazták ,a tiszttartó vette át a levéltárat és kulcsát. 149 1860-ban az alsónémedi ispánság felállításával a tiszttartó kezéből kivették az ottani birtokok irányítását. 150 Mint a fentiekből is kitűnik, a tiszttartói funkció sokat veszített jelentőségéből, hiszen korábbi fontos feladatai közül néhány — a tiszti ülések előkészítése, a gazdálkodási-igazgatási teendők közvetlen irányítása — már nem az ő kezében volt. A kasznár továbbra is a korábban leírt területen működött. A kulcsár tevékenységi köre az udvarmesteri munkák ellátásával bővült ki. 151 Mint e tisztség betöltője, a püspöki udvar ellátásáról volt köteles gondoskodni; az élelmezésre kiadott pénzekről számadással tartozott. 152 Feltehetőleg 1859-ben a kulcsár kettős funkciójából kivált az udvarmesteri szerepkör. Az udvarmester kötelességeit Peitler Antal püspök szabályozta. E szerint neki kellett a püspöki lak és udvar cselédei felett őrködni és a rezidencia épületét rendben tartani. Az ő felügyelete alá tartozott a püspöki kert gondozása, a tűzrendészeti teendők elvégzése. Ő gondoskodott a jégverem jéggel való telehordásáról, a bútorok, ágyneműk és evőeszközök tisztán tartásáról, a püspök ruháinak kimosatásáról, valamint a konyha nyersanyaggal való ellátásáról. (A vásárlásokról naponta készített kimutatást.) Az udvarmester tartotta nyilván a pincében őrzött borokat, gondoskodott a tüzelőfa beszerzéséről, a világításról és a rezidenciába érkező vendégek elhelyezéséről, ellátásáról. Az ő irányítása alá tartozott az udvari cselédség (szakács, táblaterítő — egyben komornyik —, kapus, kettő díszkocsis, három szolgáló, két háziszolga, mosónő, kertészlegény), 153 akik „között legna363 !
