Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

Mindent ami nekem most felolvastatott, és én igen jól felfogtam, kötelességem és akaratom szerént, híven elkövetendem. — Isten engem úgy segéljen."

81 Úgy gondoltuk, érdemes a fenti eskü szövegét teljes terjedelmében közölni, mivel az ispán feladatainak konkrét leírását találhatjuk meg benne. Az erdőmester (Waldmeister) az uradalmi erdők igazgatását látta el. Feladata volt az erdők és vágások megvizsgálása, az erdőkben termett gubacs és makk felmérése, az erdei károk felbecsülése, a vágásra kijelölt épületfák megpecsételése, a kivágott ölfa megolvasása, valamint fatolvajlások kivizsgálása és arról jelentéstétel.

82 Szerepe a váci uradalomban — mivel a birtokok területének több mint a felét az erdők tették ki — jelentős volt, s a nagyobb arányú fakereskedelem megindulása után még nagyobb lett. írnokok és gyakornokok Az uradalom tisztviselőinek legalsóbb kategóriájába az írnokok és a gyakornokok (practicans) tartoztak,

83 akik a hivatalokban és a tisztek mellett az írásbeli teendőket végezték. A váci püspöki uradalomnál három kategóriát különböztettek meg az írnokokból: a hivataloknál működő írnokot (Kanzlei), a termeléssel foglalkozó tisztek mellett lévő gazdasági írnokot (Wirtschaftsschreiber) és az ügyvédi írnokot (Fiskalamtschreiber).

84 Az uradalomban csak érettségizett gyakornokokat alkalmaztak; ennek hiányában utasított vissza a kamara egy jelentkezőt, aki németül, magyarul és latinul beszélt és írt, jó modorú és politikailag feddhetetlen volt, de csak négy osztályos grammatikai iskolát végzett.

85 Az írnokok általában fizetés nélküli gyakornokként kezdték meg hivatali pályájukat, majd díjazott gyakornok lehetett belőlük. A következő lépésben kinevezhették őket — nagyobb fizetéssel — a fizetési lajstromba bejegyzett írnoknak. Szolgák és cselédek Közvetlenül 1848 után a váci püspöki uradalomban a szolgák és a cselédek számát tekintve nem történik változás, ez majd csak az 1851-et követő években következik be Roskoványi Ágoston püspöksége alatt. 1848-tól 1851 első félévéig az uradalom állandó — fizetett — szolgáinak és cselédeinek száma 110 körül mozgott.

86 Megvizsgálva az uradalom alkalmazottainak és cselédségének 1851. évi fizetési jegyzékét (Lásd az 5. sz. mellékletet!), néhány szembetűnő jelenséget figyelhetünk meg, melyek még az 1848 előtti időszakra voltak jellemzőek. Az uradalmi huszárok és a nagy létszámú hajdúk csoportja a gazdaságon kívüli kényszer alkalmazásának kísérőjelensége. A majorsági gazdálkodás elmaradottságára utal, hogy egyetlen egy majorsági kocsist alkalmazott az uradalom, és a béresek — a munkaerejükért fizetséget kapó parasztok — száma is minimális, 11 fő volt. A jobban fizetett alkalmazottak közé tartoztak a nagyobb szakmai ismeretet követelő területen dolgozó kertészek, pincelegények, pálinkafőzők és vincellérek. Külön kategóriát alkottak a földekre, veteményekre vigyázó rétcsőszök. Az állattartás kevésbé fontos szerepére utal a hat juhász alkalmazása. Mint már korábban is jeleztük, a váci püspökség birtokainak többségét az erdők képez355