Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

Minthogy korábban Kalocsán a solti járás részére volt már egy törvényszék, ennek felállítását a költségek túlzott emelése nélkül kérte engedélyezni.

112 Végül 1863-ban megalakult a kalocsai törvényszék, amelynek elnöke Moravcsik György lett, aki előzőleg a kecskeméti járás főszolgabírójaként tevékenykedett. Főügyésze Csernyus István, alügyésze Tóth Pál. A jegyzőn, ülnökökön, írnokokon, iktatón és kiadón kívül börtönész, káplár és hat fő börtönőr is itt teljesített szolgálatot. A kalocsai törvényszék keretében telekkönyvi részleget is szerveztek.

113 1863-ban az első alispáni tisztségben Benyovszky Vincét felváltotta Szeles Mihály; ugyanakkor a másodalispán Pajor Titus lett.

114 1864. áprilisában gr. Zichy Hermann újonnan kinevezett kancellár a magyarországi közigazgatás és igazságszolgáltatás reformját készítette elő. A provizórium közigazgatási és bírósági szervezetei korszerűtlenek voltak, ráadásul — bár létszámában kevesebb volt a Bach-rendszer tisztviselői gárdájánál — nem volt teljesen megbízható. A feudális megyerendszertalapjaiban fenntartó megyei tisztikar és jogrendszere gátolta a termelőerők szabad kibontakozását, a polgári fejlődést. A közbiztonság erősen lecsökkent. A megyei szolgabírák igazgatási gyakorlata jelentős megújítást kívánt. Ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy ismét magyar és megyebeli tisztviselők töltötték be a fontos posztokat — sőt egy-egy megüresedett díjnoki állásra számos jelentkező nyújtotta be pályázatát. A császár 1865. év elején elhatározta, hogy a magyarországi országgyűlést összehívják és a közigazgatási reformjavaslatokat is az országgyűlés elé viszik. Az országgyűlés 1865. decemberében történt egybehívása egyben a provizórium befejeztet is jelentette. A kiegyezés előkészítésének időszakában a közigazgatás szervezete lényegileg változatlan maradt a provizórium korában kialakulthoz képest, csupán hatásköri változások jelezték a megye életében az új helyzetre való felkészülést. 1865. júniusában az uralkodó Majíáth Györgyöt nevezte ki magyar főkancellárrá, aki Pest megye főispáni helytartójával is közölte, hogy első feladatának tekinti „a függő közjogi kérdések akkénti megoldásának előkészítését, hogy hazánk alkotmányos és történelmi jogai, a birodalom léte, 's hatalmi állásával összhangzásba hozzassanak... "

115 és rámutatott arra, hogy az „annyira óhajtott alaki 's anyagi törvényesség teljes visszaállítása különben is csak törvényhozási úton lévén eszközölhető, a magyar nemzet ... az országgyűlési tárgyalások mielőbbi nyugalmas megkezdését lehetővé teendi".

llí( Ezért az országgyűlés összehívásáig a megye „jelenlegi kivételes szerkezetét a törvényhozás további intézkedéséig épségben" tartja és csak kisebb változtatásokat eszközöl „a közjó 's a szolgálat érdekében".

117 így a „becsületes 's kötelességeinek pontosan megfelelő tisztviselők" állásukban maradhattak, a nem alkalmasak pedig „a közönség bizalmát bíró alkalmas egyének által helyettesítessenek... "

118 A Kapy Ede főispáni helytartónak küldött leírat végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy az országgyűlési „választási mozgalmak küszöbén a közigazgatási gépezet működésében fennakadást ne szenvedjen... "

119 A leirat melléklete az ügykezelési és közigazgatási intézkedések hivatali utasítását is tartalmazta, amely elsősorban a főispáni helytartó főbb kötelességeit írta elő. A főispáni helytartó, aki a megyei kormányzat élén tevékenykedett, közvetlenül a visszaállított helytartótanács alárendeltjeként a megye teljes közigazgatási és törvénykezési ügykezelését irányította és ellenőrizte. 326