Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

számosabban megjelenve hűségüket 's alattvalói legmélyebb hódolatukat... őszinte lelkesüléssel tolmácsolnák."

62 A hivatali nyelv a járásokban és a megyében is ekkor még magyar, csupán a megyefőnökök felterjesztéseiben fordul elő ritkán a német. A teljes német nyelvű ügyintézés a definitívum időszakában és akkor kerül bevezetésre, amikor a magyar megyei nemességből egyre kevesebben vállalnak az új rendszerben hivatalt szakképzettségük és a szükséges nyelvtudás hiánya miatt, illetve megbízható „császárhű" és német anyanyelvű egyénekkel töltik be a német nyelvtudást igénylő tisztségeket. Az új közigazgatási szervezet különben is igen megnövekedett létszámmal működött és ehhez nem állt Magyarországon rendelkezésre megfelelő létszámú, szakképzett hivatalnoki réteg. Az idegen, főleg Lajtántúli területről kiegészített tisztviselői kar idején lett az ügyintézés kizárólagos nyelve a német. A kinevezett tisztviselők hivatalos eljárásaiknál kötelesek voltak az 1852. május 6-án kiadott szabályzat előírásai szerinti magyaros szabású „nemzeti egyenruha "-t viselni. A ruházat: sötétzöld posztóattila, bársony gallérral és hajtókával. A bársony színét az egyes szolgálati ágak szabták meg. A gallérra varrt vonalkák jelezték a rangot. Teljes díszben ezt kiegészíti a derékon viselt magyaros öv arany selyemzsinórból és prémdíszítésű attila, szűk magyar nadrág és sujtásos, sarkantyús csizma. A díszkalap „kúnkalpag" fekete színű anyagból és díszként fekete kakastoll. Az övön magyaros görbe kard csüng, gyöngyház markolattal. De minden gombon, a kard markolatán és a boglárokon is az osztrák kétfejű sas díszlett! Az ideiglenesen kinevezett tisztviselőknek nem volt kötelező a költséges viselet, a díszöltöny beszerzését pedig nem erőltették. Az egyenruhát viselő hivatalnokokat nevezték találóan „Bach-huszárok"-nak.

63 3. A definitívum időszaka 1853. május—1860. június A provizórium megszűnését az 1853. január 19-én kelt rendelet jelenti, amelyet a császár elhatározása alapján az osztrák belügyminiszter, az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter írt alá és tett közzé.

64 Ez a rendelet a magyarországi helytartósági, a megyei hatóságok és szolgabírói hivatalok szervezetét és hatáskörét, valamint a fizetéseket és napidíjakat szabályozta, végrehajtásáról az 1854. április 6-án kelt rendelet intézkedett. A közigazgatási széttagoltság annyiban változott, hogy a kerületi kormányzat 1853. május 1-i hatállyal helytartósági osztállyá alakult, s így Magyarországon öt helytartósági osztály létesült. A pesti kerületi kormányzat Angusz Antal vezetésével 1853. május 1-től felvette a Budai cs. kir. helytartósági osztály (K. k. Statthalterei Abtheilung Ofen) elnevezést, Budára költözött és teljesen a német nyelvű ügyintézésre állt át.

65 Minden megyei hatóságot a helytartósági osztály alá rendeltek. Ehhez az átszervezéshez, azaz a megyei hatóságok és cs. kir. szolgabírói hivatalok (valamint a bíróságok) átalakításához a helytartósági osztály vezetőjének elnöklete alatt szervező bizottmányok alakultak, így a budai helytartósági osztályon a Budai cs. kir. szervező bizottmány (K. k. Organisierungs Commission Ofen). Ismét kialakították a területek pontos meghatározásával a szolgabíróságokat (járásokat), megjelölve székhelyüket is. A szolgabírói állomások betöltésére 312