Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

erre a fejlettségi fokra. A megyei bizottmány egyetértéssel fogadta az előterjesztést, a javaslatba hozott községek rendezett tanácsúvá alakítását azonban nem rendelhette el, hiszen az a törvény értelmében a király, vagy a királyi helytartó joga volt. Ezért a belügyminisztert kérte fel arra, tegyen lépéseket az uralkodónál a törvény előírta módon a községek rendezett tanáccsal történő felruházására. A választmány javaslatát egyetlen ponton felülvizsgálva elállt viszont Ordas jelölésétől, mondván, hogy az bár nem rendezett tanácsú község, „ön ügyei kormányzásának gyakorlatába van, s tanács előtt befejezett perektől régibb idő óta nem az úriszék, hanem egyenesen a megyei törvényszékre történt a fellebbviteP'. A javaslattevő választmány több tétovaságot tanúsított a rendezés tervét és a rendezett tanácsok hatáskörét illetően, ami nem is csoda, hiszen mindössze fél nap állt rendelkezésére a határozati javaslat kimunkálására. Érthető tehát, hogy előterjesztésében csak provizórikus megoldást ajánlhatott. Miután engedélyt kért és kapott az előkészületi munkálatok tovább folytatására, s ígéretet tett arra, hogy részletes tervezetét a következő, június 19-én esedékes megyebizottmányi ülésen benyújtja, azt indítványozta, hogy az úriszékek megszűntével ellátatlanul maradt árvaügy és a zárgondnokság kezelését a községi elöljáróságok vegyék át. Tekintettel arra, hogy az elöljáróságok helyzete a nép gyakorta tapasztalható elégedetlensége folytán továbbra sem volt megnyugtató, annak megszilárdítása érdekében újra kihirdetendőnek vélte azt izsáki megmozdulás kapcsán hozott megyei határozatot, miszerint „az egyszer megválasztott jegyző hivataloskodási ideje alatt[,] az elöljáróság is pedig a tisztújítás törvényes idejének bekövetkeztéig nem másképp fosztható meg, mint ellenük bizonyítandó hivatali vétség miatt törvényes úton hozandó marasztalás következtében". Az állandó bizottmány lényegében magáévá tette a fennálló viszonyok konzerválását célzó javaslatokat, néhány ponton azonban további biztosítékokat kreált a nemesség vezető szerepének megőrzése érdekében. Megbízta a bizottmányt, terjesszen elő javaslatot a már rendezett, s a még eztán rendezendő községek jegyzői ingatag állásának megerősítésére, valamint az elöljárók választásának módjáról a nem rendezett tanácsú községekben, úgy, hogy „azoknak állása a vagyontalan lakosok önkényétől függővé ne váljék". A megyei apparátus tehermentesítése céljából foganatba vették az 1836. évi XX. és az 1840. évi XI. törvénycikkelyeket, amelyek szerint rendezett tanácsú községekben a 60 forintot, a nem rendezett tanácsú községekben a 12 forintot meg nem haladó szóbeli keresetek elintézésére a helyi bíró jogosult. A mindeddig életbe nem léptetett rendszabályokon kívül elrendezték az 1848. évi IX. te. mezei rendőrségről szóló intézkedések alkalmazását, amely nem rendezett tanácsú községekben 12 forintos, rendezett tanácsúakban 24 forintos kártételig a helyi elöljáróság feladatává teszi a bírói eljárást. Ezen felül kimondták azt is, hogy az elöljáróságok feladata eljárni minden olyan bűnügyben, amelynek büntetése nem haladja meg a 8 napi elzárást.

77 A képviseleti bizotmány még ugyanazon a napon feliratot küldött a belügyminiszterhez a tervezett és ideiglenesen máris életbe léptetett intézkedések tárgyában.

78 Az állandó bizottmány soron következő júniusi ülése mégsem vette fel napirendjére a fontos közigazgatási kérdés tárgyalását, s ez bizonyára azért történt így, mert időközben megérkezett a megyébe Szemere Bertalan belügyminiszter június 3-án 2561. elnöki szám alatt kelt rendelete a május 10-én felterjesztett községek tanácsainak rendezéséről. A belügyminiszter elrendelte, hogy 3-3 tagú küldöttségek szálljanak ki a kiszemelt 11 községbe, mérjék fel a település határát és lélekszámát, 279