Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

v így megszűnnék az a törekvésük, hogy mindenáron szabad királyi várossá akarjanak átalakulni, ami ismét a megyék helyzetét erősítené meg addig is, „míg a szárnyaik alatt megerősítendő községi rendszer hatását kifejtendi, s a feudalisticus intézmények lejártával, s a nép képviselet életbe léptével a jelen megyei rendszer átalakíttatik". Addig is szükséges azonban, hogy a mezővárosok lakói közül legalább az elöljárók és választott polgárok a megyei követválasztó gyűléseken szavazati jogot kapjanak, s a lakosság egy része szavazattal bírjon a megyei tisztújítás során. A mezővárosok nagyobb önállósága szükségtelenné tenné a szolgabírák közvetítő tevékenységét a megye és a mezővárosok között, ami tetemesen csökkentené az ügyviteli teendőket, s az azokra fordított költségeket. A legfontosabbnak azonban azt vélték Nagykörös elöljárói, hogy a kérdést mindenképpen az országgyűlés szabályozza, s ne bízza azt — miként az 1843/44. évi országgyűlésen felmerült —, a megyékre, „mert a külömben is határozatlan megyei hatalomnak változékony intézkedései e decentralisalt kormányú hazában csak zavart és veszélyt szülhetnének".

23 A centralisták és Kossuth elveit hangoztató nagykőrösi elöljárók a pesti forradalom hírére mintegy a megyegyűlésnek is példát mutatva azonnal kimondták, hogy a jövőben minden közpolgári és tanácsülés nyilvános legyen, s ennek jeleként azonnal megnyitották az ülésterem ajtaját a mezőváros közössége előtt. Az ország legnépesebb mezővárosa, a több mint negyvenezer lakost számláló Kecskemét szintén haladéktalanul bevezette a „közdolgokbani nyilvánosságot", s arra kérte a vármegyét, hogy addig is, míg a kidolgozandó és hatályba lépő törvények végképp egyesítik a korábbi kiváltságosokat az adófizetőkkel a közteherviselés és a népképviselet megvalósítása révén, a megye urai a „magok kebelében úgy intézkedni méltóztassanak, hogy az adózó nép, különössen pedig az illy szabad közönségek, mellyek már földes uraik által sem képviseltethetnek, az őket is érdeklődő köz tanácskozásokban és határozatokban, s az azokat előkészítő választásokban szavazattal bíró saját képviselőik által az eddiginél nagyobb részt vehessenek".

24 A koncepciózus és nagyralátó nagykőrösi és a szerényebb kecskeméti felterjesztés egyszerre került a közgyűlés napirendjére, s egyszerre siklottak el felettük a tekintetes karok és rendek, csupán annyi megjegyzést téve, hogy azok külön intézkedést nem igényelnek, mert a megye követei a megfelelő utasításokkal el vannak látva, „a községeknek a közgyűléseken befolyhatási joga iránt" pedig intézkedés történt.

25 A két mezőváros kérvénye már csak azért sem találhatott kedvező fogadtatásra és érhette el közvetlen célját, mert éppen a március 21-i közgyűlés hozott határozatot arról, hogy a megye országgyűlési követeinek megelőlegezi a képviselői függetlenséget és a továbbiakban nem látja el őket követutasításokkal.

26 A feudális megye utolsó intencióját a szabad királyi városok, szabad kerületek és községek belszerkezetéről folyó országgyűlési vita kapcsán adta, minek megindulásáról és alakulásáról Kossuth és Szentkirályi március 20-i követjelentéséből értesült. A közgyűlés leszögezte, hogy méltánytalannak és igazságtalannak tartja, hogy ezt a kérdést az országgyűlés akkor rendezze, midőn az érdekelteket oly személyek képviselik, „kik a városi közönségek representansainak épen nem tekintethetnek", s ezért követei útján azt a javaslatot tette, hogy e tárgyban majd csak a népképviseleti országgyűlés alkosson törvényt.

27 A községek képviseleti jogának gyakorlásáról valójában nem született köz270