Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Hajdu Lajos: A levéltárak és a közigazgatás
ez az előjegyzés nem maradt fenn — abból, hogy a keresett akta helyén olykor ma is csupán egy nyugtát talál a kutató, amely tanúsítja, hogy az iratot „XY fiskális úr" kivette és az akta az azóta eltelt csaknem két évszázad alatt sem került vissza a helyére. 7. Számos adat tanúsítja, hogy az 1785-ben kinevezett kerületi főispánok (egyben királyi biztosok) ellenőrző-útjaik során, az úgynevezett vizitációk alkalmából megvizsgálták a levéltárak helyzetét is, erről — egyebek között — a besztercebányai kerület főispánjának, br. Prónay Lászlónak egy „Előírt pontok" elnevezésű utasítása is tanúskodik, „amelyek szerint a besztercebányai kerület megyéinek általános ellenőrzését kelletik végrehajtani és amelyekre azok tisztviselői válaszolni tartoznak". Az „Előírt pontok" kiadásának az volt a célja, hogy a megyék előre felmérjék: a kérdésekkel átfogott munka-területen milyen eredmények és gondok vannak, így a választ ne rögtönözve kelljen megadniok. E pontok közül a 7. vonatkozik a megyei irattárakra. Ennek alapján Prónay az alábbi kérdésekre kérte a választ: milyen állapotban van az irattár? az archívumban az iratok őrzésére rendelt hely vajon nagy, elegendő, tágas és kényelmes-e ? régi-e vagy újonnan épült a levéltárat befogadó épületrész? az épület romos-e vagy még szilárd? eléggé védett-e a tűzvész illetve az árvíz ellen? van-e megfelelő számú polc, illetve szekrény az iratanyag tárolásához és ezek alkalmasak-e erre a célra? jó fából készítették-e a polcokat? milyen az irattár belső elrendezése? az anyag lajstromba vétele megtörtén t-e ? ha igen — mikor? ki? milyen terv és rendszer szerint készítette el e lajstromokat? vannak-e az iratanyagokhoz mutatók? általában hogyan vezetik a nyilvántartásokat, milyen protokollumaik vannak? külön tartják-e nyilván a megyei közgyűléseket, rendeleteket, a levelezést és előterjesztéseket, a törvényszéki iratanyagot és a kérelmeket? elkészítették-e már (a tisztviselők munkájának segítése és a közösség gyorsabb tájékoztatása érdekében) a zsinórmértékül szolgáló rendeletek gyűjteményét — a legkegyesebb királyi rendelkezéseknek megfelelően? melyik évszázad, melyik évéből származik a levéltárban őrzött legrégibb irat? azóta az ügyintézés végig folyamatos volt-e, illetve ennek meg van-e a teljes iratanyaga, vagy akadtak közben hézagok? Az utolsó kérdésre nagyon könnyen meg lehetett adni a választ, hiszen — a jól ismert történelmi körülmények miatt — nincs egyetlen olyan megyei levéltárunk sem, amelynek iratanyagában ne lennének jelentős, olykor csak többévtizedes, de gyakran évszázados hézagok. 8. Az irattárak-levéltárak jelentőségét azonban nemcsak e rendelkezések hangsúlyozzák, hanem — közvetve — az állami irányításnak a tisztviselőkkel szemben támasztott egyéb követelményei is. II. József történetesen az 1785-ben kinevezett főispánok egyik legfontosabb kötelességeként jelölte meg, hogy mielőbb ismerjék meg a gondjaikra bízott megyék helyzetét, körülményeit és a részükre kiadott speciális instrukciókban ő maga is megfogalmazta (utiélményei és a hozzá felterjesztett jelentések, kérelmek, panaszok adatai alapján) az egyes megyék igazgatási tevékenységében szerinte megmutatkozó bajokat. Ezek közül — csak példaszerűen — néhány: Pozsonyban és Trencsénben az örökös főispánság idejét múlta, középkori intézményének továbbélése miatt minden megyei tisztségviselő többé vagy kevésbé a Pálffy- illetve Ulésházy-család lekötelezettje; Szepesben nagyon roszszul dolgoznak a megye officiálisai, mert munkájuk és magatartásuk miatt nagyon sok a panasz ellenük; Aradban a nemesek feleslegesen „keménykednek" jobbágyaikkal; Sopronban és Vasban pedig a tisztségviselők nagy részét nem a közjó / 25