Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

asszonyt erőszakolt volna meg. Erre vonatkozóan azonban a bíróság nem folytatott vizsgálatot (okát nem részletezik). Az ítélet a vádlottra 100 botütést ró ki, valamint kötelezi a kanca tulajdonosával való megegyezést(!).

fl7 5.3.4. A házasságtörés (adulterium) Ebbe a kategóriába azon bűncselekmények tartoznak, amelynek során két házasságban élő személy, vagy egy szabad személy és egy házas fél tartott fent törvénytelen kapcsolatot. Pest megye már a XVII. században is számtalan adulterium ügyet tárgyalt. Ezek közös jellemzője, hogy a vádlottak nem tagadták a vád által előadott tényeket, védekezésül inkább valamilyen okot hoztak fel. Pl. 1696-ban Debreceni György ellen indított keresetben súlyosbító tényezőként szerepelt, hogy a társa az anyósa (!) volt. A bíróság mindkettőt halálra ítélte, de a férfi felesége közbenjárására 300 botütés elmarasztalás mellett megmenekült, míg a feleség anyja „kegyelemből" nem tűzhalált hanem fővesztést szenvedett el.

98 Az ítélet súlyosságát nyilván az is indokolta, hogy „rokonnal" követte el, és ezt nemcsak a jog, de a környezet is jobban elítélte. Jellemzi az adulterium ügyeket az is, hogy az ítélet kiszabásakor a férfi vétségét enyhébbnek ítélik a nő bűnénél. A bírósági gyakorlat valószínűleg abból az általános népi felfogásból indult ki, hogy a családban a férfi a család feje, számára több minden, így a félrelépés is megbocsájtható, még a nőtől elvárták a feltétlen hűséget. Ennek természetesen az erkölcsi felelősségre vonás felszíne mögött komoly gazdasági okai voltak. Az együtt élő házastársak számára a születendő gyermek „biztos" származása nem volt elhanyagolható körülmény. Az anya volt „biztos", az apa „apaságát" csak elismerte(!). A hozott ítéletek ennek megfelelően a férfit egyáltalán nem, vagy minimális büntetéssel súlytották, még akkor is amikor a férfi cselekménye elkövetésében odáig ment, hogy a feleségét is meghívta az „újdonsült" menyasszonnyal tartandóeljegyzésre." Az életfeltételek és a közrend valamint közerkölcsiség megszilárdítására való törekvést jelzi az is, hogy a XVIII. században tovább nőtt a házasságtöréssel vádolt személyek száma. A hitvestársi hűség megkövetelése egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A kisebb törvényszék elé az 1730-as évek után zömmel az úriszéket már egyszer „megjárt" ügyek kerültek. Az itt egyszer, vagy többször elmarasztalt személyek újabb elkövetés miatt kerültek immár a magasabb, esetleg szigorúbbnak ítélt fórum elé. Csak 1733-ban 10 olyan eset fordult elő, amelyekben a vádolt nők ellen a nagykőrösi bíró már egyszer eljárt. Ezekben az esetekben a megyei fórum jóval szigorúbb büntetést rótt ki, mint az a gyakorlatában egyébként szokásos volt.

100 A szigorúság azonban a nemes elkövetők ellen is megmutatkozik ebben az időben. Az 1759. márc. 25-i sedrián nemes Kalocsa János ellen indított adulterium ügyben a vádoltak rokoni kapcsolata (sógor, sógornő) csak súlyosbította az elkövetett büntettet. 220