Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

önálló szerepe, hiszen mindig csak valakinek a megbízásából járt el. A perek alapján azonban megállapítható, hogy az 1730-as évek végétől, kizárólagos joggal, az ügyész veszi át, és a „vád procuratorából" az önálló vádló lép elénk. Ettől kezdve a kereset megindítása a mindenkori ügyész nevéhez fűződik. (Más megyék gyakorlata alapján megállapítható, hogy még az ú.n. magánvádas ügyekben is — ahol is a bűncselekményt elszenvedett fél legközelebbi hozzátartozója indíthatott keresetet — az ügyész a per felperese.) A perek során a legkülönbözőbb feladatok elvégzésére, a vád képviselője mellett, a szolgabírónak jutott a legfontosabb szerep, mind a nyomozati szakaszban, mind az eljárás során. Szerepének kiemelt jelentőségét mutatja az 1667. május 6-i, paraszthadnagy ellen folytatott nyomozás, valamint az 1674 június 28-án a tiltott fegyverhasználat ügyében kezdeményezett eljárás nyomozati jegyzőkönyvei. Ezekből és a későbbi tanuvallatási jegyzőkönyvekből is kitűnik, hogy az általa felvett kérdések pontos, az ügy szempontjából lényeges motívumokra terjedőeknek kellett lenni. Ha a vádlott „önkéntes vallomást" tett, ezt szintén a szolgabíró foganatosította. A nyomozati szakaszban egy melléje kirendelt iuratus assessor (jurassor), magyarul esküdt, volt a segítője. A szolgabírák kiterjedt egyéb jellegű kötelezettségei növekedtek a XVIII. században. A korábban kötelező alispáni cirkálásokat az ő hatáskörükbe utalták. Ezt a megye 1731-ben hozott statútuma erősítette meg.

30 Mindezekhez járult, hogy az úriszékek munkájában is részt kellett vennie, ha az a saját járásában volt. A bűnesetek nyomozati feltárásában az esküdt volt a segítőtársa. Mint hites tanúbizonyság az „önkéntes vallomások" hitelesítésénél is jelen volt. A XVII. század egyes időszakaiban önálló nyomozást, sőt esetenként Önálló bíráskodást is folytatott.

31 A sedrián ők voltak a bírótársak, és csak a XVIII. században szorul fokozatosan vissza ezen tevékenységük, amikor az „extraordinarii assessores-ek" átveszik a bírói tevékenységet. Ennek pontos feltárása, azonban még további kutatásokat igényel. A később „táblabíróként" emlegetett bírák megválasztására már a XVII. században is találunk adatokat. A korabeli források alapján azonban nehezen nyomon követhető tevékenységük kialakulása. Az azonban egyértelműen mondható, hogy kizárólag a bíráskodásban vettek részt.

32 4. A büntető eljárás 4.1. A büntető eljárás rendszere Az évszázadok során, az egyes országokban más és más rendszere alakult ki a büntető eljárásnak. Ez mindenkor az adott társadalmi, politikai és gazdasági tényezőknek felelt meg. Amikor a rendszert akarjuk meghatározni, tulajdonképpen azt a tényt szeretnénk megállapítani, hogy az adott rendszernek milyen volt a szerkezete, mik voltak meghatározó elvei, az eljárás fő funkciói kit, vagy kiket illetett meg, milyen volt a helyzete a vádlottnak az eljárás során. 205