Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Kosáry Domokos: Levéltár és történettudomány
zata jóvoltából, a közlések időköre kiterjedt a XVIII-XIX. századra is. Az ötvenes évek elején elharapózott az a tévhit, hogy többé-kevésbé elegendő lesz egyszerűen átértelmezni a régebbi történetírás által közzétett adatokat, és hogy ezért — főleg a régebbi századokat illetően újabb forrásközlések számára nem kell különösebb figyelmet és megbecsülést nyújtani. Voltak persze ugyanakkor olyan, pozitívabb törekvések is, amelyek éppen az ilyenféle vállalkozásokkal próbáltak az akkori viszonyok között is valami hasznosat és maradandót produkálni. Általában azonban ezek a törekvések bizonyultak erőtlenebbnek. Annyira, hogy a nem egyszer igen nagy szakmai és nyelvi hozzáértést kívánó, tartós értékkel bíró forráskiadványok nemcsak jóval alacsonyabb tiszteletdíjban részesültek, mint például az elnagyolt, népszerűsítő szövegek, amelyek pár év alatt feledésbe is szoktak merülni, hanem a Tudományos Minősítő Bizottság részéről sem kaptak elismerést, nem jöhettek számba tudományos fokozat megszerzése szempontjából. Ezen a lemaradáson — talán mondanom sem kell — mielőbb segíteni az egész történettudománynak s benne a levéltáraknak sürgős feladatai közé tartozik. A nagy tömegű, kiadatlan forrásanyag minél alaposabb átvizsgálása, tartalmi feltárása és a fontos iratok közzététele mind régebbi, mind pedig az újabb és legújabb történetünk jobb megismerése szempontjából elengedhetetlen. Visszamenőleg is, hiszen a régebbi, múlt századi történetkutatás nem is terjedt ki egy sor igen fontos — például gazdasági-társadalmi témára, és igen gyakran nem is azokra a kérdésekre próbált választ, adatokat keresni, amelyeket a mi jelenkorunk tesz fel a történettudománynak. Mindezt itt bizonyára jó helyen hangsúlyozom, hiszen Pest Megye Levéltára az elsők közt kezdte meg a közvetlen forrásanyagra épülő átfogó megyetörténeti tanulmányok (1965), majd pedig olyan speciális forráskiadványok közzétételét, mint az idevágó oklevelek regeszíái, a török összeírások anyaga, meg a régi közgyűlési jegyzőkönyvek regesztái. Hasonló, sőt részben közös vállalkozásokra, kezdeményezésekre természetesen másutt, így Békés és Hajdú megyében is rábukkanunk. Szeretném továbbá jelezni, hogy újabban az MTA Történettudományi Bizottsága tett országos viszonylatban lépéseket a felzárkózás elősegítése érdekében. Külön forráskiadási munkabizottságot hozott létre a helyzet és a legsürgősebb teendők pontos felmérése valamint a különböző korokra vonatkozó közlési szabályzatok kidolgozása céljából; kezdeményezte, kisebb források közzétételére, az Űj Történelmi Tár (Fontes Minores) sorozatának megindítását, — ebből az első füzetek már sajtó alatt vannak. Feltehetően újabb lehetőségeket fog a források felkutatására és közzétételére nyújtani az Akadémia által kezelt Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) is, pályázatok útján, amelyek közt nyilván ott lesznek a levéltárak által benyújtottak is. Az OTKA fő célja ugyanis kimondottan az alapkutatások támogatása. A Történettudományi Bizottság pedig elvi állásfoglalásban szögezte le, hogy alapkutatásnak elsősorban „a források feltárását és közzétételét" tekinti, valamint az ezzel kapcsolatos előmunkálatokat, segédletek készítését, és az olyan megalapozó jellegű résztanulmányok készítését, amelyek közvetlen forrásadatokra támaszkodva előkészítik, többféle szinten, a nagyobb összefoglalókat. Bevezetés című munkám új kiadásának előszavában, 1970-ben, felhívtam a figyelmet arra, hogy sokban ma is elmaradt, kézműves módszerekkel dolgozunk és hogy ha Kovachich Márton György több mint másfél évszázad után életre kelne, bizonyára elámulna sokmindenen, de levéltári, történettudományi területen bizony ma is otthonosan érezné magát. Másfél évtized múltán ismét arra kell a figyelmet 18