Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

* szemelt Küldött hozánk, Ennek is felesége, gyermeke, Lova igen kenszerit bennünket minden nap, háromszor Főznj, hat napra való fizetést kér, minden napra három garast kivan mig ide be nem jöt, arra kéri.'

249 A vármegye tisztjei legtöbbet a különböző összeírások alkalmával tartózkodtak a helységekben, Szadán „Conscriptor Uraimék" 1769. febr. 16-án sok minden között elfogyasztottak három icce csikót (halat). Ugyanott 1778. szept. 19-én volt a szolgabíró „conscribálni". „A Generális Conscriptio alkalmatosságával" 1782. okt. 23-án vacsorára elfogyasztottak egy pulykát Veresegyházon. Ugyanitt 1799. okt. 6-án volt dicális összeírás. Előfordult, hogy a szolgabíró deákja és kocsisa is megvendégeltetett, mint Szadán 1781. ápr. 6-án. A következő év okt. 21-én a conscriptorok szakácsai is kaptak ételt.

250 A megyei főkomisszárius Mogyoródon vacsorázott családjával együtt 1778. júl. 30-án. A bíró vett az asztalára kenyeret, zsemlét, egy pár dinnyét, 2,5 font disznóhúst, ezen kívül adtak elvitelre egy bárányt, egy pár csirkét. Igen kedvelt volt a vadászat is a jobbágyság terhére. A vármegye tisztjei 1780. dec. 30-án Szadán vadásztak, amikor a pálinka fogyott erősen, Veresegyházon 1794. júl. 1-én még puskaport, sörétet és golyót is vettek a megye számára, amikor a megye az „ártalmas vadak ellen vadásztatni akart".

251 A vármegye katonái, hajdúi, a parasztvármegye hadnagyai, tizedesei munkájuk végzése közben ellátásban, útiköltségben és néha előfogatban is részesültek. A legveszélyesebb, legterhesebb jobbágyi feladatok közé tartozott a rablók, tolvajok, kóborlók, szökött katonák üldözése és elfogása, valamint bekísérése a megyéhez, illetve a várakba. Már az 1595: XXXII., az 1597: XXIV. és az 1598: XXIX. törvények engedélyezték ezek ellen a paraszti fellépést. Török részről szintén elvárták. Dömsöd lakói 1660-ban Vecsén fogtak el egy-két rablót, akiket Földváron adtak át a töröknek. PPS vm. közgyűlése pátenslevelet adott ki 1662. máj. 19-én egy palánki katona elfogására, aki Tas város lakóit zsarolta meg, 1664. dec. 11-én a g. c. pátens-levélben felszólította a népet a rablók üldözésére, 1664. jan. 16-án a megye a nádor levelére hivatkozva elrendelte, hogy a jobbágyok a török által elűzött nemesek ellen, akik élelmüket rablással és fosztogatással szerzik meg, fegyveresen lépjenek fel. PPS vm. sedriája 1665. jún. 11-én büntetőítéletet hirdetett Pálmkás Máté, Kerepesi András, Bicskey István, Takács Fülöp, Kovács István, Szalatnay János, Csányi András ellen Ság, Szentmártonkáta és Kóka területén elkövetett rablásokért és káromkodásokért. Pálinkás büntetése az ítélet szerint kerékbetörés, Kovácsé egy év börtön vasban, mely alatt kétszer meg kell botozni, a többieké botozás.

252 Tolvay Ferenc PPS vm. helyettes szolgabírája 1689-ben Nagy Albert elfogott gonosztevőt át akarta adni a magisztrátusnak, ehhez Ecsek lakóitól egy lovat kért, a foglyot a lóval együtt rábízta az aszódiakra, de ezek nem őrizték kellő gonddal és a fogoly a lovon megszökött. Az elfajult rablóvilág miatt PPS vm. közgyűlése 1693. okt. 5-én bírságolás terhe alatt kötelezte a parasztokat a rablók, tolvajok stb. elfogására.

253 Sellyei, másként Mészáros György sellyei lakost, aki Splini László századából való katona, útlevél nélkül járva a tótgyörkiek 1700 nyarán elfogták és átadták a megyének. A gödöllői „Bírák és Tanácz" tudatták a megyével 1727. mára 9-i levelükben, hogy az alispán parancsára, miszerint a kóborlókat és tolvajokat a községeknek kötelessége elfogni és a vármegyére szállítani, Garcsik nevű tolvajt elfogták 178