Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

•delem időszakában is jobbágyok fuvarozták, sőt a községek is kereskedtek evvel a nélkülözhetetlen cikkel. Kátay Ferenc csekekátai jobbágyai 1657-ben sót rejtettek el a török elől, de Sződ, Keszi, Palota, Cinkota és Jánoshida lakóinak a hibájából lelepleződtek és török fogságba kerültek. A következő évben valamilyen „rablók" egy Nazur bég nevű töröktől nagyobb mennyiségű sót vettek el, amelyből a „Pest eleje" elnevezésű per keletkezett, melynek során Debrecen városának is átírtak.

237 A XVIII. században az állami sófuvarozásokhoz szintén jobbágyi ingyenmunkát használtak fel a községbírói szervezet „felhajtásában". Pest megye területén két sóút vezetett keresztül, az egyik Debrecen—Szolnok—Dunakeszi, a másik Tokaj —Hatvan—Aszód—Vác vonalon érte el a Dunát.

238 A mindenféle adóhátralékokat, amelyek ugyancsak megszaporodtak a XVIII. század második felére, a vármegye vagy a hadsereg katonái hajtották be (executio). Ezzel az eljárással fenyegetni előre a jobbágy-községet azért lehetett, mert a végrehajtás sokszor erőszakos volt, mindig mértéken felüli és a végrehajtás költségeit is a falunak kellett fizetnie. A tóalmási bírák jelentették 1729. szept. 14-én, hogy náluk volt execution egy strázsa-mester és tíz közkatona. A strázsa-mester kért egy kocsit Túráig, a lovat maga hajtotta és annyira verte, pálcázta, hogy visszatérve a ló megdöglött.

239 Mindezeken felül a katonaállítás terhe is a jobbágyságot nyomta. A katonafogadás vagy katonafogás színjátéka, a verbunk költségei szintén a jobbágyközség pénzéből kellett, hogy kiteljen. Mivel a fogadott katonának bizonyos, elsősorban fizikai és egészségi normáknak meg kellett felelnie, borbéllyal vizsgáltatták meg pénzért. Ennek ellenére sokszor nem váltak be azok az ágrólszakadtak, akik ily módon keresték megélhetésüket. A kistarcsaiak katonáját 1778. szeptembernovemberében háromszor találták szolgálatra alkalmatlannak.

240 Ezek után már végtelen csekélységnek tűnik, hogy Szadán 1778. aug. 14-én a „N.Vgyétül küldött Borbélynak a tépések iránt" bort adtak, vagyis a hadsereg kötszereinek az előállítása is jobbágy-munkát emésztett fel.

241 Az állami ünnep és gyász kötelezettségeket rótt a falvakra is. Mária Terézia 1780. nov. 29-én halt meg Bécsben. PPS vm. 1781. jan. 19-én rendezte meg házi gyászszertartását, amelyre a falusi bírákat felrendelte Pestre. Ebből az alkalomból Török János mogyoródi bíró 5 rét fátyolt vett. A község házának a fellobogózása az államilag rendelt ünnepeken már ekkor is kötelező volt. Lukácsy István Alsónémedi számadó bírája 1786. jún. 12-én vett erre a célra fekete-sárga gyolcsot zászlóknak.

242 III. 4. A megyei adó és szolgáltatások körüli teendők PPS vm. nemesi hatósága a megye területéről a török hódítás következtében kiszorult hosszú időre, bár jogait sem elvben, sem gyakorlatban sose adta fel, azokhoz körömszakadtáig ragaszkodott. A XVII. század a megyehatóság szempontjából a lassú és szívós visszahatolás ideje a megye területére, jogainak érvényesítésébe. A megyei háziadót (domestica) legfőképpen pénzben és terményben is ekkor a jobbágyság Fülekre, ahol a megye hatósága székelt, vagy ahova szükség szerint rendelték, oda szállította. Ugyanez történt az újévi és más ajándékokkal (munera). Megyei közmunkára, az állami közmunka mellett a XVII. századból nincsenek 176