Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században
A török földesúr a XVI — XVII. században, mégha nagybirtokos is, nem lévén polgári birtokkormányzata, ugyanúgy a falubíró útján hajtatja be adóit és a robotot, csak ezek elakadása esetén veszi igénybe katonáit. 201 A XVI—XVII. században a török jelenléte miatt Pest megye területén is a földbirtokosok általában arra törekedtek, hogy jobbágyaik a terményjáradékot (növényi és állati) pénzben váltsák meg, annak könnyebb szállíthatósága és biztosabb megérkezése céljából. Ez történt az Eszterházyak bujáki uradalmának a falvaiban, a váci püspökség birtokain és számtalan nem helyben lakó kisebb földbirtokos esetében, valamint a ráckevei és szentendrei szigetek kamarai falvaiban. 202 A konyhára valók, a kulinárék ilyen körülmények között inkább ínyencségekből — szarvas, őz, vaddisznó, fácán, fogoly, rák stb. — vagy az ajándékok éppen csak a török területről beszerezhető árukból — perzsaszőnyeg, rézedények, papucsok, keleti kelmék stb. — állottak; amelyeket a községbíráknak és esküdteknek kellett előteremteniük kereskedők és orgazdák útján. Ugyancsak alig került sor magyar részről földesúri robotoltatásra, legfeljebb a hódoltság határán, szélén fekvő birtokokon. Ugyanakkor török földesúri (állami?) robotoltatásról is vannak adataink a XVII. század második feléből. A bagi Kathona Ferencről vallják 1649-ben, hogy „Törők hatalmas dolgán lévén". 203 Hogy török részre szénakaszálás robotban való elvégeztetése, mennyi gonddal és körültekintő elővigyázatosságai járt a hódoltságban egy községbíró részéről, az kiderül Csista Lőrinc 1639 körüli romhányi bíró vallomásából: „az én Bíróságomban az Török Ur bé hivatván Budára, ászt mondotta énnekem, no úgymond Lőrincz Bíró nyilván tudod ászt, hogy most az fű igen szűken termet, hogy Szénának Buda körül szerét tehetnénk, hanem meny el haza, és mond meg a Falunak, hogy mennyének el az Györkey földre, és kaszállyanak én számomra szénának való füvet, mint hogy én bírom Teörök részrül Györkét. Mindazon által, hogy az magyar részreöl valami bántódásotok ne következzék, mennyetek el Gyarmatban Almásinéhoz, és jelenesetek megh az én parancsolatomat. Én asztán azon alkalmatossággal fel mentem Gyarmatban, és azTeőrők Ur parancsolattját megh jelentettem Almásiné Asszonyomnak, az ki Tutora volt és inspectora ackoriban Egri István Urnák, szabadon hagyott az magyar részrül az Török Ur számára való kaszálláson az Györkey földön, mind azon által Almásiné Asszonyomis intimálta minekünk, hogy minek eleötte ado mennénk haszálni tehát az eő kegyelme ispányához, Császár Gergelyhez el mennyünk Mácsára, és azon Szabados megh fogja mutogatni a Györkey határt, az hol kasszállyunk; mely Szabadoshoz el menvén másod magammal, Csóka Orbánnal, azzal mentette magát, hogy semmi úttal ki nem mehetne ackor, lévén Váczra való úttja az Teörök parancsolattjára, hanem mennyetek reá az Györkey földre és az mint az víz folyás Vácz feleöl bejön addigh kaszállyátok az Rétet. Az mikor azonban az kaszállásnak ideje el jöt volna az mi kaszásaink az Rétben addigh bé nem állottak, hanem mentenek Püspök Hatvanynyában, és az ott lakó Bírónak és az Falunak hírt tétének a kaszállás feleöl, az mely Bíró és Püspök Hatvaniak ki menvén az Györkej földre, magok mutogatták megh az Réteket, és úgy kaszállottuk az füvet az Teörök Ur számára... Seőt asztis mondották az Püspök Hatvaniak, hogy eők Almásiné Asszonyomtúl pénzen vették megh az Györkey pusztán lévő füvet, azért a szénának fele árát tegyük le nekiek falujul, de az pinszt megh nem attuk, mivel az Teörök Ur ászt mondotta, hogy ne 169
