Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században
sok kísérlet után sem ment végbe teljes mértékben. Zlinszky József PPS vm. szolgabírójának utasítása a veresegyházi bíróhoz 1761. dec. 14-én ebben az ellentmondásban szenved. „Puska port nem szabad árulni semmi felye embernek. Puskakot az Birak el Szegyek, urassagnak adassák. Mint hogy Farkas járásnak nagy hiri vagyon, repartialtatott V. Egyháza Helsegire, hogy, 2. farkas Bürt Tettes Perceptor Uramhoz vigye be, mely 2. bür 3 ftokben fog acceptaltatni, ha pediglen be nem viszik minden bőr után 2 Ftyaval N. Varmegyinek köl fizetni in Summa 4 f. 2. Bürért." Ezek után a bírói számadásokban többször szerepel: „Vettem lövést farkasokat lődeznyi", mint például 177-5. okt. 28-án. Hordják is rendre a megyére a farkasbőröket, ürgebőröket, varjú és veréb fejeket a községek. Ennek ellenére nem tudják teljesíteni a kivetett mennyiséget. Szadán először a megváltására törekednek, de már feltűnik a század végére a restantia ebből a szolgáltatásból is, mint annyi minden másból. Előfordult, hogy a vm. a bírságtól eltekintett, de ennek fejében útépítő robotra hajtotta a falvakat. 140 Mivel a XVIII. században Pest megyében még nagyon kevés volt a csűr, a gabonát többnyire a gabonaföld közelében készített szérűre asztagokba rakták. A szabadban hagyott termés egy része így a különféle madarakat táplálta, főleg a verebeket. Mint már említettük, néhány rendeletet ellenük is hozott PPS vm. hatósága. 141 A szalma és nádtetős jobbágyfalvak egyik legnagyobb veszedelme a gondatlanságból, szándékosan vagy villámcsapás által okozott tűz volt. Csővárt 1668-ban sújtotta tűzvész, a falu fele leégett, ezért a megye a falu adóját a felére csökkentette. 142 Az emberi gondatlanságból keletkezett tűzesetek legnagyobb része abból származott, hogy a parasztasszonyok a kemence körül szárítgatták a kendert, ami könnyen lángra kapott. PPS vm. az asszonyok megkorbácsolását szabta ki büntetésül 1792-ben. 143 A víz is nem csekély kárt és gondot okozhatott a Duna melletti helységekben. A szigetcsépi lakosok 1753. dec. 17-én kelt levelükben panaszolták PPS vm. hatóságának: „meg áradván az Duna az árvíz miatt annyira sok karokat vallottunk, hogy hazainkatis kéntelenítettünk mas helyekre által hordani és gabonainkatis, mely élelmünkre való lett volna az víz el hordotta ..." PPS vm. adójukat egyharmadára csökkentette. 144 Nagyobb felhőszakadások a Dunától távol eső falvakat is megrongálhatták. Ez történt 1782. tavaszán Szadán és Veresegyházon, amikor a sebesen rohanó vizek malmok zúgóit és a halastó töltését bontották meg rontották le, ahogy Bódi Mihály veresegyházi ispán jelentette a váci püspöki uradalom igazgatóságának. 145 A tótgyörkiek 1711. szept. 15-én panaszkodtak a nyári viharra és a marhavészre. Az előbbi egy éjszaka 113 kereszt búzát és a „tavaszibul" 34 boglyát tett tönkre, valamint összetörte a falu fáit. A marhavészben pedig 103 állatuk pusztult el. 146 Kistarcsán 1776-ban a szélvész betörte az iskola ablakait, vízáradás elszakította a tó gátját és jégkár is esett. 147 160
