Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Kosáry Domokos: Levéltár és történettudomány
letartozik, ma már az irányadó szakmai körök mind a hazai, mind a nemzetközi fórumokon egyetértenek. így tehát azzal is, hogy a múlt a bonyolult jelenségkomplexumát és annak fejlődését a maga teljes spektrumában kell a történettudománynak bemutatnia. A feladatot persze megkönnyíti, hogy a történettudományon belül, a fejlődés és differenciálódás során, egymás után kialakultak olyan tudományágak, amelyek a társadalom valamelyik funkcióját, vagy annak egy-egy ágát külön vizsgálják, a maguk speciális módszereivel. így született meg például a gazdasági funkciók múltbeli vizsgálatára a gazdaságtörténet, vagy a művelődési funkciók kutatása céljából a művelődéstörténet, amely azután persze megint több ágra oszlik. Nyilvánvalóan külön kell vizsgálnunk, még hozzá első helyen, magát azt a társadalmat is, amelynek működéséről, funkcióiról éppen szó esik. Szükség van tehát külön társadalomtörténetre is, amely a rekonstruáltat, az osztályok és rétegek viszonyát, mozgását, életformáit és azok változásait mutatja be. Ez áll aztán a központjában annak a modellnek, amelynek segítségével a történettudomány a múltat, vagy pontosabban annak egy részét, a maga lényeges Összefüggéseiben áttekinthetően rekonstruálja. Vagyis a sok külön tudományág, miután szétágazott, itt, a közös alapfeladatnál, a maga eredményeivel, összehangolt egységben, ismét találkozik. A másik fő mozzanat az, hogy a történettudomány maga is társadalmi funkciót végez. Tehát nem öncél és nem is pusztán időtöltésül, kuriózumok vadászata, vagy éppen a szórakoztató műfajok egyike, — bár ettől függetlenül gyakran még érdekes is lehet. Társadalmi feladata, szerepe, szolgálata van a történeti tudat — és vele a nemzeti tudat — alakítása, rendben tartása, fejlesztése körül. Társadalmi igényeknek, szükségleteknek tesz eleget. Ebből persze az következik, hogy valamiféle történeti tudat a társadalomban akkor is élne, ha a szaktörténészeket holnap mind a Dunába fojtanák. Csak éppen ez a tudat kezdetlegesebb volna, hiányosabb, irracionálisabb, a félrevezető dilettanizmussal szemben védtelenebb. Alighanem rosszabbul működnék tehát, kiszámíthatatlanabbul, és még nagyobb hajlammal arra, hogy emóciók meg téves információk alapján hibás következtetésekre jusson. így hát talán mégis jobb, ha ezt a feladatot a maga területén inkább a történettudomány látja el. Persze nem úgy, mint az ötvenes években követelték tőle, hogy szócsőként visszhangozza, amit éppen belétáplált az adott politikai taktika, hanem úgy, hogy lehetőleg pontos, reális tájékoztatással szolgál. így segítheti elő ugyanis, hogy a ma élő nemzedékek az őket is érdeklő és érintő történeti folyamatokat megértsék. Hiszen mindig különböző időtartamú történeti folyamatok közt élünk. Van ezek között, amely esetleg holnapra lezárul, vagy már lezárult. De van olyan is, amely távolból ível át fejünk felett a jövő felé. A történettudomány nem valamiféle példatárként, hanem a folyamatok megértését elősegítve, a történeti megközelítés iskolájaként adhat nagyobb távlatot a mai problémák megitéléséhez is, és járulhat hozzá a nemzet politikai kultúrájának emeléséhez. A harmadik fő mozzanat, amelyre talán a legkevésbé szoktak figyelni, a történettudomány funkcióvégzésének, mechanizmusának és szolgálattevőinek sokfélesége, komplex jellege. A társadalom — a mai társadalom — ugyanis igen sokféleképpen és sokféle szinten teszi fel a múltról azokat a kérdéseket, amelyre a történettudománynak kell válaszolnia. A történésznek pedig nemcsak az a feladata, hogy kutasson és eredményekre jusson, hanem az is, hogy el is mondja azokat a kérdezőknek, a közönségnek, még hozzá világos, érthető, emberi, magyar nyelven, 10
