Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

Az 1960-as években ez a szám némileg csökkent, ugyanakkor tudatossá vált /egyértelműen a legfontosabbnak ítélt irattermelőkre terjedt ki. Saját közlekedési eszköz hiányában a kiszállások alkalmi gépkocsival, illetve tömegközlekedési eszközökkel történtek. Az 1960-as évek gyakorlata lett a járási tanácsoktól gépkocsi kérése, amellyel egy-egy alkalommal 4-5 szervet is fel lehetett keresni. Az iratkezelésről és az irattári anyag védelméről a levéltári dolgozók több előadást tartottak, irattáros tanfolyamot szerveztek. Ez a munka az 1950-es években a járási selejtezési megbizottak útján csak a selejtezésre terjedt ki, a későbbiekben azonban már előtérbe került az iratok kezelésének ismertetése: az irat keletkezésétől selejtezéséig ill. levéltárba adásáig. A levéltárnak ez a törekvése, amely a történeti forrásértékű iratok biztonságát már az irattárban próbálta elérni, a kezdeti, határozatlan intézkedésektől korszakunk végére tudatos, jól szervezett munkafeladattá vált, amelynek eredménye a levéltárban jelenleg őrzött iratokon pontosan lemérhető. * A levéltárban folyó munkák közül a legfontosabb az iratanyag rendezése volt. A rendezéseket — amelyekben a levéltár valamennyi munkatársa részt vett — a levéltárral szemben felmerült igények: a kutatói, ügyfélszolgálati és nyilvántartási feladatok sürgették. A kutatói igény kielégítése tette szükségessé a vármegye feudális és abszolutizmus korabeli iratainak haladéktalan rendezését. A levéltár vezetője 1953 végén így írt: „A háborús pusztítások és a többszörös szállítások következtében a feudális iratanyagnak kb. 30%-a az eredeti iratsorozatból kiválva, nagyobbrészt limbus állapotba került. 1950-1951-ben a nem limbusanyag rendezésre került. 1952-1953ban a limbusanyag durva rendezésen ment át.... finomabb rendezése 1953-ban történt meg..." — csupán kb. 20 fm limbusanyag maradt. Ezt követően — 1954-1955ben — került sor az abszolutizmus korabeli iratok rendjének helyreállítására. Az ügyfélszolgálat tette szükségessé a Fővárosi Levéltártól átvett ipartestületi iratok sürgős, „finom" rendezését. Az iratbegyűjtések és átvételek következtében a raktárrendezést a szoros értelemben vett iratrendezéstől szétválasztani alig lehet. Ezek a munkák elsősorban az alapleltározáshoz szükséges rendezések voltak, mert a több helyen tárolt irategyüttesek legalapvetőbb nyilvántartásbavétele csak így történhetett meg. Az átvett iratanyag döntő része rendezetlen, ahol még az egyes iratképzők szétválasztása is többnyire a levéltári dolgozók feladata maradt. A gyakran változó raktárak, raktárbővítések, a levéltári anyag kétszeresére növekedése szinte állandó raktárrendezést tett szükségessé. Ilyen körülmények között az iratanyag állványra helyezése is már minimális rendezést jelentett. 1958-ra főbb vonalaiban kialakult a rendezetlenül begyűjtött és elhelyezett irategyüttesek fondképzők szerinti csoportosítása, kialakult a levéltár raktári rendje. Eddig ugyanis a levéltári rend „gyakorlatilag már teljesen áttekinthetetlen volt" — írta a levéltár igazgatója 1959. január 9-én. A levéltár rendezési munkájára azonban továbbra is jellemző volt a rendkívül nagymérvű anyagmozgatás: évente átlagosan 1000-1500 méter iratanyag is átrakásra került, de pl. 1960 és 1961-ben 2500 iratfolyóméter átrakása történt meg. A raktári munkát olykor más okok tették szükségessé: 1964. október 8-án éjjel a Gorkij fasori raktárát víz árasztotta el. A raktári profilirozást jelentősen megnehezítette, hogy a 107