Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

a családoknak nem a termelésben való részvételét, hanem anyagi erejét tekintenénk, akkor természetesen a termelés összes mennyiségét háromfelé kellene osztanunk, mert hiszen egy család olyan szegény volt, hogy még dzsizje-adó fizetésére sem kötelezték.) A tized kivetése nem tartható magasnak, egyrészt azért nem, mert az Összeíró, ha önkényeskedni akart volna, akkor bírságpénz címén nem csupán 10 akcsét állapít meg, másrészt a magasnak látszó gabonatized ellenére 3 új család költözött Bakófal vára 1559-ig. A családfők számának gyarapodásával azonban nem növekedett arányosan a termelés, amire abból következtethetünk, hogy míg 1546-ban egy családfőt átlagosan 389 akcse szolgáltatási kötelezettséggel tudtak megterhelni, 1559-ben már csak 266 akcséval. A termelés 1562-re még tovább csökkent: családonként gabonából átlag 83 kilét termeltek, a szőlőművelés pedig teljesen megszűnt. így átlagosan számítva csupán 167 akcse fizetésére köteleztek egy családot. A termelési viszonyok a következő húsz év alatt ismét annyira megjavultak, hogy egy család termelési átlaga gabonából 162 kile lett, tehát kétszer annyi, mint amit 1562-ben nyilvántartásba vettek. Az 1590. évi összeírás szerint pedig a gabonatermés még tovább növekedett, családonként 277 kilére; az ekkori tizedkivetés azonban éppen úgy nem lehetett reális, mint a viszonylag magas, 650 akcse bírságpénz sem (az összeírásban soronkövetkező Nándor faluban négyszer annyi családfőt vettek számba, de őket csupán 20 akcse bírságpénzzel terhelték). A disznótartást vizsgálva, feltűnő, hogy 1546-ban egyet sem vettek számba; nyilván elrejthették az összeíró elől, mert hiszen a családfők felerészben 1562-ben is ugyanazok voltak, ekkor pedig családonként 6—7 darabot tartottak. 1580-ra a disznóállomány tovább gyarapodott, úgyhogy családonként átlag már 11 darab jutott. Az 1590. évi összeíró a disznótartásban is további gyarapodást mutatott ki, de a családonként 16 darab átlag szintén kétkedéssel fogadható. A földesúri jövedelmek összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 1555 akcse, Szülejmán bin Abdullah tímár-birtokos. 1559-ben 1862 akcse, Báli bin Ibrahim tímár-birtokos. 1562-ben 1000 akcse, Haszán bin Ahmed tímár-birtokos. 1580-ban 3500 akcse, Júnusz ziámet-birtokos, a magas udvar egyik csausa. 1590-ben 6000 akcse, birtokosára nincs adat. 40. BAKSAHÁZA puszta, a kecskeméti náhijéhez tartozik 1562-ben írták össze először: Baksaház puszta, Lajos falu közelében, lakatlan. 1580-ban és 1590-ben még mindig lakatlan puszta volt. A földesúri jövedelmek összege és azok haszonélvezői: 1562-ben 600 akcse, Hamza tímár-birtokos, a budai beglerbég csausa. 1580-ban 800 akcse, birtokosára nincs adat. 1590-ben 800 akcse, birtokosára nincs adat. 7 97