Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

Valószínűleg a falu lakosai a szomszédos Szentiván és Kucsi (Kulcs) pusztán már 1546-ban is intenzív bortermelést folytattak, s nem pedig csak 1562-ben, mint az a fenti táblázaton látható. E két lakatlan puszta földesúri jövedelmét az 1546. évi összeíró 2810, illetve 1280 akcséban állapította meg, de azt nem jegyezte fel, hogy ezeknek az összegeknek a megfizetése kiknek, vagy melyik település lakosainak a kötelezettsége. Az 1559. évi összeíró azonban már a lakosság jobb anyagi körülményeiről adott számot, mert szerinte a földesúri jövedelem a vám- és révilletékkel (ez pedig 1562-ben is csak 9381 akcse volt) együtt 21 798 akcsét tett ki, amire nem mondható, hogy szigorú adó- és tizedkivetés eredménye lett volna, mert hiszen a falu a beköltözőkkel tovább gyarapodott. 1562-ben már 88 család élt Adonyban, akik átlag 155 kile gabonát termeltek és 416 pint bort szüreteltek. Ekkor Adony határában még nem termeltek bort, mert a lakosok a Rácalmás melletti jobb fekvésű Szentiván pusztán szereztek maguknak szőlőterületeket, ahol az összeírás szerint Lóré, Pentele, Kéve, Makád, Simonfalu és (Rác-) Almás falvakból szintén többen lettek szőlősgazdák. Az adonyiak ezenkívül még a Rácalmáshoz közeli Kucsi pusztán a gyalaiak, a simonfalusiak és a keveiek mellett szintén tekintélyes szőlőbirtokosok voltak. Az összeíró mindezeket az adatokat nem Adony falu, hanem Szentiván és Kucsi puszta nyilvántartásba vételekor jegyezte fel. A gabonatermelés családonkénti átlaga 1580 körül ugyan 89 kilére csökkent, de az ekkor kivetett tekintélyes összegű szénatized és „rétjövedelem" nagyobb arányú állattenyésztésre enged következtetni. A szegényebbeknek jó kiegészítő megélhetést nyújtott a méhészet, valamint a gyümölcstermesztés és a halászat is. Az adonyi kikötő forgalma évi 10 000 akcse jövedelmet biztosított a kincstárnak, a lakosoknak pedig az adásvétel hasznát és némi alkalmi munkát. A sok jövés-menésből azonban káruk is származott, melyet az 1590. évi összeírásban az alábbi módon rendeztek: „Adony falu rájáit, mivel útvonalon laknak, nemcsak a jövő-menők zaklatják, hanem kincstári használatra kocsijaikat is igénybe veszik és minden más egyébbel szolgáltatják őket. Ezenkívül még falujukban martalócok és idegenek is adnak el bort, aminek következtében a rája népnek (mert saját borukat így eladni nehezen tudják) az adó megfizetésére nincs elég ereje és szükséget szenved. Mindezért és szolgálataik fejében a saját borukat monopóliumadó nélkül eladhatják". (A martalócok azonban monopóliumadót fizettek, 1. a fenti táblázatot.) Adonyhoz tartozó puszták: 1559-ben a falu nyugati határához tartozó szántóként jegyezték Csikóalja pusztát (1. alább), mely később Cikola néven lett ismert. Az 1559. évi összeírás egyik lapján ugyancsak Adonyhoz tartozónak jegyezték be Szentmihály pusztát (1. alább), de ezt a beírást később helyesbítették azzal a megállapítással, hogy az Venim falu szántója. Csikóalja pusztát pedig még 1562-ben is Adony tartozékaként írták össze, de 1580-ban már nem. Ekkor ugyanis Csikóalja és Szentmihály pusztát a tizedek és a legelőadó megfizetésének a feltételével Hüszejn, a korkmazi párkány kethüdája (parancsnokhelyettese) kapta meg használatba. (Az Adony és Iváncsa közelében fekvő vigyázó várnak a Korkmaz ,,Nem fél" nevet a törökök adták; 1568-ban 37 főnyi őrsége volt.) 62