Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

60%-ára, Tetétlenen szintén a 60%-ára és ITüzesmegyeren 64%-ára vetették ki. A következő, az 1562. évi adatsor azonban már lényegesen jobb gabonatermelésről ad számot, mert a családonkénti átlag ekkor 207 kile volt. Felmerülhet ugyan a gyanú, hogy az összeíró a gabonatized számbavételekor nem követett-e el túlkapásokat, mivel bírságpénzként is 1000 akcsét állapított meg. E feltételezéssel azonban ellentétben van az, hogy a családok száma 1580-ra némileg gyarapodott, és a malomkerekek száma is négyről hétre növekedett. A felére csökkent viszont ekkorra a juhok száma, míg a disznótartás azonos szinten mozoghatott. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 10 100 akcse, Musztafa bin Iszmail tímár-birtokos; 1559-ben 12 158 akcse, a budai beglerbég, hász-birtokos; 1562-ben 27 607 akcse, a szultán hász-birtoka; 1580-ban 30 000 akcse, Hizir bin Ali, budai beglerbég, hász-birtokos; 1590-ben 30 000 akcse, haszonélvezőjére nincs adat. 2. ÁCSA falu a váci náhijéhez tartozik Népességi adatok Családfők száma Nőtlen fiaik száma Családfők nőtlen testvérei száma özvegyasszonyok száma Összeírtak száma Dzsiz; fizetc szám 1546-ban 14 5 —— 19 14 1559-ben 26 15 1 — 42 16 1562-ben 31 18 1 — 50 31 1580-ban 35 13 — — 48 35 1590-ben 23 8 1 2 34 23 Az 1546-ban összeírtak közül az 1559. évi defter szerint meghalt 11, mégpedig 9 családfő és 2 nőtlen fiú, valamint 1 családfő megszökött; Ácsán maradt továbbra is 7, mégpedig 4 családfő és 3 fiú, ezekből 2 időközben megnősült. Rajtuk kívül 1559-ben nyilvántartásba vették még a családfők összeírási sorba került 3 testvérét, közülük 2 már nős volt, és 8 fiát, ezekből 3 szintén megházasodott, valamint a faluba költözött 15 új családfőt és ezeknek 9 nőtlen fiát. Mindezeket az adatokat számba véve megállapítható, hogy a népesség számának ilyen nagymértékű visszaesése (a családfők számának 71%-a, illetve az összeírtak számának 63%-a meghalt vagy megszökött) ellenére, részben a természetes szaporulat, de főleg az új beköltözőkkel való gyarapodás révén a nyilvántartásba vehetők száma 1546 és 1559 között több mint a kétszeresére emelkedett. A családfők száma a következő két évtized alatt még további 35%-kal növekedett, de ehhez viszonyítva egy évtized múlva már 34%-os csökkenés állt be. Végeredményként azonban elmondható, hogy az 1546. évi összeíráshoz mérve 1590-ben a családok száma 64%-kal és a nyilvántartásba vettek száma 79%-kai több lett. 55