Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

1546-ban 1559-ben 1562-ben 1580-ban 1590-ben Érd faluval szemközt, a Dunán levő sziget jövedelme, szőlők, gyümölcsök és kertek után — — 300akcse 1260 akcse 300akcse Ót- (Holt-) Duna halászati jövedelme — — — 40 akcse — sarlópénz — 17 akcse — — — szalma ára — — — 100 akcse 110 akcse menyasszonyadó és hordóadó — — együtt: 50 akcse 250 akcse bírságpénz 22 akcse 207 akcse 230 akcse 380 akcse 350 akcse „Hamza bég, isztolni belgrádi [székesfehérvári] szandzsákbég majorsága." 1562-ben jövedelmét nem tüntették fel. Később szerájnak, palotának nevezték a rajta álló épületet, s a hozzá tartozó majorság nagyságát 1580ban és 1590-ben fel is tüntették: a szántó 70 zsákos, a rét 35 szekeres volt és 25 szőlő is tartozott hozzá. Mindezért évi átalányban 500 akcsét kellett fizetni. Az első összeírás idején Érd faluban rosszak lehettek a gazdasági viszonyok: egy-egy család átlagtermelése gabonából 17 kile és borból 178 pint volt. Szegényesebb életkörülményre utal az is, hogy 15 gazda, a családfők 53%-a ugyan dzsizje-adót fizetett, de közülük egyúttal kapuadót is csak 5 gazda, a családfők 18%-a. 1559-re a gabonatermelés családonkénti átlaga 42 kilére, a bortermelésé 384 pintre emelkedett. Dzsizje-adót és kapuadót egyaránt 10 gazda, a családfők 38 százaléka fizetett, de csupán kapuadó fizetésére 7 gazdát, a családfők 27%-át kötelezték; ezek az arányszámok is arra utalnak, hogy a lakosság anyagi körülményei javultak. Megszerezték ekkor maguknak Székeiegyház pusztát, melyet az összeírás szerint szántóként használtak (később, 1580-ban már Hamza bég birtokaként jegyezték be). Az 1559. évi defterben esik szó először az isztolni belgrádi szandzsákbégnek, Hamza bégnek Érd faluban levő szerájáról, kastélyáról (mely később erőd lett), amit tartozékaival együtt a budai kincstár defteré szerint a kincstártól vásárolt, de jövedelméről ekkor nem tettek említést (1. A budai szandzsák 1559. évi összeírása, 43). 1559-ben még egy rétet is beírtak a következő módon: „Paksi Gáspár rétje az említett falu határában. Mivel a nevezett meghalt s ezért birtokba adása jogos, Ferhád vojvoda, Hamza bég egyik embere a tapu-illetékét megfizette, így az a nevére íratott" (jövedelmét nem tüntették fel). 1562-ré tovább javultak a termelési viszonyok: egy család gabonából 137 kilét és borból 555 pintet termelt. Két évtized folyamán azonban valamelyest rosszabbodott a helyzet, mert a gabonatermelés családonként 113 kilére, a bortermelés pedig 318 pintre esett vissza, bár emellett 232