Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

1546-ban 1562-ben 1580-ban 1590-ben gyümölcstized — 130 akcse 30 akcse 5 akcse lenmagtized — 72 akcse — — len- és kendertized — — 40 akcse 55 akcse szalma ára — — 12 akcse 10 akcse templomadó; kincstáré — 50 akcse — — menyasszonyadó és hordóadó — együtt: 150 akcse 210 akcse bírságpénz 40 akcse 250 akcse 200 akcse 100 akcse Az első összeírás szerint aránylag kedvezőek voltak a gazdasági viszonyok: egy-egy családfő gabonából átlag 72 kilét, borból 107 pintet és szénából 7—8 szekérrel termelt, tehát egyúttal intenzívebb szarvasmarhatenyésztéssel is foglalkoztak. Jobb anyagi körülményekre utal az is, hogy 22 gazdát, a családfők 79%-át dzsizje-adó és kapuadó fizetésére egyaránt kötelezni tudták; ez a százalékos arány az átlagosnál magasabb. Jó kiegészítő megélhetést nyújtott a lakosoknak a halászat is. 1562-re a gabonatermelés mennyisége majdnem pontosan ugyanannyi lett, mint 1559-ben volt, így a családonkénti átlagtermelés 100 kilére nőtt. A lakosság csökkenése mellett feltűnő a bortermelés mennyiségének a megháromszorozódása : egy-egy család átlag 520 pintet termelt (feltehető azonban, hogy ekkor külbirtokosoknak is volt szőlőjük Ercsiben). 1580-ra szinte katasztrofálisan megromlottak a termelési viszonyok: egy családfő átlag 14 kile gabonát és 17 pint bort termelt. Emellett csökkent a gyümölcstermelés, sőt a sertésállománynak a tizedrésze sem maradt meg. A lakosok gazdasági helyzetének rosszabbodásáról összefoglaló képet nyújt az, hogy 1562-ben egy családfőt átlag 423 akcse értékű szolgáltatási kötelezettséggel tudtak megterhelni, 1580-ban pedig csak 195 akcséval. A következő évtizedben már javulhattak az életkörülmények, mert a termelési átlag családonként gabonából 83 kile, borból pedig 55 pint lett, és a sertésállomány is felgyarapodott. A kincstár bevétele azonban ezáltal nem sokkal növekedett meg, ezért a haltized pénzbeli értékét az ötszörösére emelték! Ercsiben elég sok malom működött, de a falu termelőerejét tekintve ezek valószínűleg más falvak ellátását is szolgálták. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 3520 akcse, Derjá bin Lokman, a Duna folyó kapudánja, ziámet-birtokos. 1559-ben 4729 akcse, Mehmed bin Bali pasa, a Duna folyó kapudánja, ziámet-birtokos. 1562-ben 8473 akcse, szultáni hász-birtok. 1580-ban 4500 akcse, Mehmed bin Mahmud ziámet-birtokos. 1590-ben 5900 akcse, haszonélvezőjére nincs adatunk. Arra viszont van, hogy magyar földesura 1590-ben Dombay Benedek volt, aki Aggszentpéter és Újfalu és Ercsi község felét 1000 forintban zálogba adta (1. Károly, i. m. IV. 81.). 230