Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

falu ki lett jelölve arra, hogy amikor a budai vár hidjai, ágyúi és őrházai javításához fa szükséges, akkor azt saját maguk levágják és szekereikkel a budai várba szállítják. Amennyiben ilyen módon szolgálatukat teljesítik, ezután se rendkívüli, se hadiadóval, se várépítóssel vagy vármunkával, se a földesúrnak való tűzifa- vagy szénaszállítással és egyéb szolgálatokkal, az adó- és tizedfizetési kötelezettségükön, valamint a fent említett szolgálatukon kívül semmi mással ne terheljék és ne szolgáltassák őket. Ez az új szultáni defterben is feljegyeztetett." Ezt a bejegyzést az 1559. évi defterbe is átmásolták, de a későbbi összeírásokban már nem tettek róla említést. Demsöd falu tartozókaként jegyezték fel még 1559-ben Acsaiegyház pusztát és Keresztúr pusztát: ,,Acsaiegyház puszta, lakatlan, a nevezett [Demsöd] falu rájái szánt jákvetik és fizetnek búzatizedet 10 kilét, kevert tizedet 8 kilét és 11 szekér szénatizedet, a jövedelme 278 akcse." Valószínűleg 1562-ben is Demsöd faluhoz tartozott még, de ekkor röviden csak ennyit jegyeztek fel róla: „Acsaiegyház puszta, a nevezett falu közelében, ráják nélkül. Jövedelme 680 akcse." „Keresztúr puszta, ráják nélkül, a nevezett [Demsöd] falu rájái művelik és fizetnek 14 kile búzatizedet, 6 kile kevert tizedet és 8 szekér szénatizedet, a jövedelme 284 akcse." Ugyancsak Demsöd faluhoz tartozhatott 1562-ben, bár erről szintén röviden, a következőket jegyezték fel: „Keresztúr puszta, ráják nélkül, a nevezett falu közelében. Jövedelme a tizedekből 730 akcse." A későbbi összeírásokban már egyik puszta sem szerepel. Demsöd faluban az 1562. évi összeírás szerint az egy családfőre eső gabonatermelési átlag csökkent, bár kevéssel, csupán 13%-kal, a szőlőterületet azonban valami pusztítás érhette, mert a bortermelési átlag az egykorinak mindössze 8%-a lett. Két évtized lefolyása alatt a szőlőművelést újra fellendítették, az egykori mennyiséget ugyan nem érték el, de azért a családonként 110 pintet szüreteltek és mellette a gabonatermelést is megtartották az 1562. évi szinten, vagyis az átlag 118 kile lett (ekkor már Kucsi pusztán is volt némi birtokuk, 1. alább). Korszakunk utolsó évtizedében a gabona- és a bortermelés valamelyest ismét csökkent: az előbbi 92 kilére, az utóbbi 100 pintre. 1590-re ugyancsak kevesebb lett a méhkasok, sertések ós juhok száma. A nagyobb kaszáló használata viszont fokozottabb szarvasmarhatenyésztésre enged következtetni. (Erre utal az adatsorban a „bitang jószág ára" tétel is.) Ugyancsak említést érdemel az utóbbi évtizedek intenzívebb gyümölcstermesztése is. Az adatsorokból szembetűnik még a demsödi rév bevétele, mely növekedő áruforgalmat jelez. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 6499 akcse, Hamza tímár-birtokos. 1559-ben 8373 akcse, szultáni hász-birtok. 1562-ben 14 911 akcse, szultáni hász-birtok. 1580-ban 23 624 akcse, szultáni hász-birtok. 1590-ben 23 624 (helyesen 23 964 akcse!), szultáni hász-birtok. 208