Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 4. Kommunista mozgalom és az egyesült párt tevékenysége Pest megyében a Tanácsköztársaság idején

amelynek Nyisztor György földművelésügyi népbiztos volt a főelőadója. Nyisztor kétórás beszámolója nagyszabású elemzést adott a kommunista mozgalom programjáról és célkitűzéseiről. A júniusi pártkongresszus célkitűzéseinek szellemében választottak új vezetőséget Gödöllőn a júliusi taggyűlésen és tették magukévá Kun Béla felhívását: „ . . . meg kell tisztítani a pártot, meg kell erősíteni, szilárddá, egységessé és fegyelmezetté tenni".

1 A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásától kezdve leleplezte a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek árulását; fáradhatatlanul harcolt az opportunista gyakorlatot alátámasztó helytelen, megalkuvó szociáldemokrata nézetek ellen. Ez a harc március 21-e előtt jelentős sikereket ért el, de a rövid idő miatt nem fejeződhetett be. A kommunisták az egyesülés egyik feltételének a szociáldemokrata nézetek feladását, a kommunista elvek elfogadását tekintették. Az egyesülés tehát kommunista elvi alapon történt. Mivel a jobboldali szociáldemokrata nézetek leleplezése március 21-ig nem fejeződhetett be, a kommunisták marxista-leninista felkészültsége pedig az adott körülmények között hiányos volt, ezért az egyesült párt - különösen alsó szinten - nem működhetett a kommunisták által megszabott elvi alapokon. Az új párt eszmeileg nem volt egységes. A szociáldemokrata vezetők szavakban elismerték a leninizmust és megtagadták a szociáldemokratizmust, de a centrista és a jobboldali vezetők a valóságban megőrizték reformista, opportunista nézeteiket. Az egyesülés elvi platformja vidéken még kevésbé volt nyilvánvaló, mint a fővárosban, ráadásul a párt összetétele rendkívüli módon felhígult. Az egyesüléskor az ipari munkások - vidéken is - szinte kivétel nélkül szakszervezeti tagok voltak. Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom után a falusi forradalmi fejlődés hajtóerejét képező földmunkásság szervezése is nagymértékben előrehaladt. Ezenkívül a szociáldemokrata pártba tömörült a városi és falusi kispolgárság jelentős része is: kisiparosok, kiskereskedők, hivatalnokok, kisebb részben dolgozó parasztok. Az egyesülés után a pártszervezetek összetétele tovább romlott. Ez összefüggésben volt azzal is, hogy bizonyos élelmiszer- és egyéb kedvezményeket csak szervezett munkások, szakszervezeti tagok kaphattak. Kispesten a helyi sajtó is megírta, hogy cipő javításhoz szakszervezeti igazolvány kellett,

2 Méltányolni való a Tanácsköztársaságnak az a törekvése, hogy a szűkös ipari és élelmiszerkészleteket elsősorban a proletariátus rendelkezésére bocsátotta, de ennek megoldására más formát kellett volna keresni. Az alapvető hiba azonban az volt, hogy megmaradt a párt összefonódása a szakszervezetekkel. Az adott helyzetben különösen a városi lakosság igyekezett valamelyik szakszervezet tagja lenni. E jelenség egyik legjellemzőbb példájával a „Váci Hírlap"-ban találkozhatunk. A bírák, ügyészek „szakmunkás" szerveze97