Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 3. A tanácsok tevékenysége Pest megyében

egyháza várostól ioo ooo koronát vett kölcsön".

12 A város sürgeti a visszafizetést. Pénzforrásuk azonban nincs, ugyanis a ioo holdon aluli birtokra adó nem vethető ki - mert közadók alól a kormányzótanács rendelete folytán mentesítettek -, viszont az összes ioo holdon felüli birtokokat szocializálták és így fő jövedelmi forrásuktól, az adózástól elestek. A járási direktórium i millió korona ellátmányt kér. A helyi tanácsok pénzügyi nehézségei és az adózás általános problémát jelentettek. A Tanácsok Országos Gyűlésén Vojticzky Gyula, a gödöllői járási direktórium elnökhelyettese tette szóvá, hogy a községi direktóriumok - adók híján - semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek és még a direktóriumi tagok napidíjait sem tudják kiutalni. Ezért javasolja, hogy valamilyen jövedelmet biztosítsanak a községek számára, mégpedig olyan formában, hogy „a községekben bevételezett összegek a község céljaira, a község adminisztrációjára és a község kultúrájának emelésére fordíttassanak".

13 A falusi tanácsok rendszere a proletárdiktatúra legélőbb szervezeti alapját képezte. Soha a magyar történelemben falusi közigazgatás nem végzett oly rendkívül sokoldalú tevékenységet, mint a Tanácsköztársaság idején. Nemcsak a községi közigazgatást vezették, hanem sokszor a párt helyett a politikai nevelőmunkát is ők végezték. A Tanácsköztársaság első heteiben a falusi tanácsokra hárult a termelés irányítása és a szocialista átalakítás is, de a különböző gazdasági szervek munkáját később is segítették. A mezőgazdaság, a kereskedelem és a kisipar irányításában mindvégig részt vettek. Törődtek a közéíelmezéssel, küzdöttek az ellenforradalom ellen és támogatták a Vörös Hadsereg szervezését és harcait. A községi tanácsok ehhez a rendkívül sokoldalú tevékenységhez csak igen kevés segítséget kaptak, sok esetben önállóan, öntevékenyen kellett eljárniok a proletárdiktatúra érdekében. Minden nehézség ellenére a Pest megyei községek munkástanácsainak, direktóriumainak többsége megállta a helyét és figyelemre méltó erőfeszítéseket tett a proletárdiktatúra megszilárdítása érdekében. Csak elismeréssel adózhatunk azoknak a munkásoknak és parasztoknak, akik 1919-ben a falusi tanácsok élén állottak. Csupán a tanácsi és direktóriumi tagok töredékéről mondhatjuk el, hogy erkölcsi-politikai okokból vagy más miatt alkalmatlanokká váltak a vezetésre és a néptömegek bizalmára. A falusi tanácsok és direktóriumok üléseinek itt-ott megmaradt jegyzőkönyveiből elénk rajzolódik e tanácsszervek sokoldalú tevékenysége. Isaszegen a tanács a tömegkapcsolatok megszilárdítása érdekében megvalósította a házbizalmi rendszert. Minden tíz ház egy bizalmit és minden tíz bizalmi egy főbizalmit választott, akiknek a feladata különböző összeírási munkák végzése (lakás, fölös ruha, bútor stb. összeírása) és „a pártba való belépés eszközlése".

14 Tehát a házbizalmi egyik főfeladata a párt érdekében kifejtett politikai agitáció volt. Ezt az intézményt a forradalmi öntevékenység hozta létre, majd a szociális termelés 92