Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 5. A földkérdés Pest megyében a polgári köztársaság idején

A földkérdés körüli bizonytalanság az őszi mezőgazdasági munkálatokra is kihatott. Hatalmas területek maradtak bevetetlenül. Őszi vetésre szánt területből a ráckevei járásban csak 30%-ot, az alsódabasi járásban 50%-ot, a gödöllői és nagykátai járásban 60%-ot vetettek be. Műveletlen föld főleg uradalmakban - így Tatárszentgyörgyön, Tápiógyörgyén, Új kecskén, Pécelen, Izsákon és Pátyon található.

2 Ezt a helyzetet a földbirtokosok a munkaerőhiánnyal és az októberi forradalom hatásával próbálták igazolni. Agorasztó alispán is ezzel indokolja IV. negyedévi jelentésében a parlagon maradt területek nagyságát. Itt említi meg azt is, hogy az őszi termés (burgonya, tengeri, cukorrépa, szőlő) betakarítását a földmunkásság szokatlanul nagy (V2, Va» X

U) részjutalék fejében végezte el, sőt sok helyen minden ellenszolgáltatás nélkül kiszedte és elhordta. Még így is egy december első feléből származó becslés szerint mintegy 2000 hold területen nem takarították be a termést. (Vácon a répa és a káposzta, Tápiógyörgyén a répa és a szőlő maradt szedetlen, Tápióságon nem aratták le a kölest - nem teljes adatszolgáltatás szerint.)

3 Agorasztó indokolását a bevetetlen földekre vonatkozóan semmiképpen sem fogadhatjuk el, mert az alispán tudatosan hallgat a földbirtokosok szabotázs tevékenységéről, amely abban az időben országos méreteket öltött.

4 Amikor az alispán a mezőgazdaság helyzetéből levonja a tanulságokat, világosan elárulja, hogy miért okolja kizárólag a földmunkásságot az őszi munkák egy részének elmaradásáért: „Nincs itt más teendő - hangoztatja -, mint egy rövid néptörvény alkotása, mely a munkakényszert megalkotja, és erő alkalmazása, mely azt kérlelhetetlenül végrehajtja."

5 A valóságban a mezőgazdaság helyzetére a parasztságnak a földért folytatott harca nyomta rá a bélyegét. A megye földbirtokosait is a Károlyi-kormány politikájából elsősorban a földkérdés érdekelte. Gróf Keglevich Gábor, a Pest Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke, a megye ezerholdasainak képviseletében az 1918. november 26-i igazgató-választmányi ülésen kijelentette: „Bennünket, gazdákat, a mostani népkormány céljai közül legközvetlenebbül a birtokpolitika érdekel, amely mindannyiunkat jogos aggodalommal tölthet el."

6 Végül gróf Keglevich kifejezést ad azon reményének, hogy a földosztásnál a gazdasági szervezetek „képviseltetve lesznek". Dr. Kégl János államtitkár-kormánybiztos, aki egyben az egyesület igazgatóválasztmányi tagja, igyekszik megnyugtatni barátait, amikor hangsúlyozza, hogy „a gazdatársadalom az ország gerince" és ez lesz „egyedül képes az országot a mai nehéz helyzetben megmenteni". A föld felosztásával kapcsolatban kijelenti, hogy ott, ahol „kisajátításra alkalmas földterület van, a tulajdonosnak meg kell adni a föld reális értékét".

7 Ennyi megnyugtatás után nem meglepő, hogy az egész ország gazdasági egyesületeinek titkári kara tisztelgő látogatást tesz Búza Barna földművelésügyi miniszternél, és átadja neki memorandumba foglalt kívánságait. A memoran46