Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 4. A kommunisták harca Pest megyében

országon már megértek a társadalmi viszonyok a kapitalizmus megdöntésére, és megvannak a legszükségesebb feltételei a munkáshatalom megteremtésének, a szocialista társadalom építésének. A szociáldemokrata párt nagykőrösi szervezete az elvi vitán is túlment és a február 23-Í népgyűlésen - nyilvánvalóan a budapesti események hatására - határozati javaslatot fogadott el és felkérte a kormányt, hogy a kommunisták ellen a legszigorúbb megtorlást alkalmazza.

19 Ellentmondásos szerepet játszott a szociáldemokrata és a kommunista párt közötti küzdelemben a megye legjelentékenyebb munkásújságja, a csepeli „Proletár". A lap 1919 januárjában indult meg és az alcímben ezt olvashatjuk: „A csepeli és környéki szociáldemokrata párt- és szakszervezetek közlönye". Hetenként egyszer jelent meg szombaton, és a Csepelre bejáró „Szigetség" munkásai közt is terjesztették. Radikális, forradalmi hang jellemezte a lapot. 1919. január 4-i, első számának „1919" című vezércikkében - egyebek között - ezt olvashatjuk: „Soha még az emberi történelemben nem volt olyan nagy, olyan sorsdöntő év, mint amelyiknek most az ajtajában állunk. 1919 - sejtjük, hogy mi leszel Ti minékünk. Van a kezünkben vörös szegfű, de van vörös zászló is. Van a kezünkben írópenna, de van töltött fegyver is. így fogadunk téged - mindenre készen. . . Köszöntünk világ proletárjai." E forradalmi hangvétel ellenére a lap még nem ismeri fel a kommunista párt szerepét és helyteleníti annak külön útját. A szerkesztőség azonban nem tudja magát kivonni az események hatása alól, mert ugyanakkor megvallja a „kommunizmus felé törő" harcukat.

20 A kommunistaellenes terrorhullám 1919 januárban erősödött, azt követően, hogy Németországban 1919. január 15-én a jobboldali szociáldemokraták közreműködésével ellenforradalmár katonatisztek meggyilkolták Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet, a Német Kommunista Párt vezetőit. A tragikus eset magyarországi hatására mutat, hogy a szociáldemokraták javasolták, hogy a kommunistákat zárják ki a Budapesti Munkástanácsból és a szakszervezetekből, s a tanács többsége január 28-án meg is szavazta a kizárást. Egymást követték a rendőri támadások és házkutatások a „Vörös Újság" szerkesztősége és a párt Visegrádi utcai helyisége ellen. Végül minden provokáció betetözője volt február 21-én a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetőinek letartóztatása. Ekkor fogták le Mosolygó Antalt is. Ezzel a forradalmi válság tetőpontjára hágott. A kommunista vezetők bebörtönzése miatt országos tiltakozó hullám kezdődött. Pest megye forradalmi lelkületű munkásainak egyik fellegvárában, az aszódi repülőgépgyárban az összmunkásság nevében az üzemi választmány február 24-én határozottan tiltakozott a kommunista párt üldözése ellen: „A gyár munkássága követeli a letartóztatottak azonnal való szabadonbocsátását - hangzik a határozat - és a kommunista párt teljes védelmi és akciószabad42